Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Dieter Emels: Az egyházközség mint a katekézis előfeltétele és célja

berekből él, akik az egyházközségben érdeklődnek iránta, illetőleg érdeklődést lehet bennük iránta kelteni. Nemcsak és nem is elsősorban azért, mert kevés a főfoglalkozású munkatárs. Hanem mindenekelőtt azért, mert a katekézisnek olyan emberek sokrétű meggyőző erejére, más és más beszédkészségére van szüksége, akik a mai élet különféle körülményei között meg vannak győződve, hogy keresztény mivoltuk páratlan életlehetőség, és így is élnek.

Néhány következmény

A katekézis feladatát az egyházközségnek úgy kell felfognia, mint kihívást, felszólítást saját vonzó és meggyőző erejének megvizsgálására az ön- bírálat szellemében. Ez ugyan nem kizárólag, de elsősorban a gyermekek és fiatalok szüleire áll. Ha a katekézisnek úgy kell hozzáférhetővé tennie a liturgiát, mint a hit ünnepét, akkor ez azt a kérdést intézi az egyházközséghez: voltaképpen miért is örül Istenében, miért öröm számára, hogy ebben az Istenben hihet. Ha a katekézisben fel kell tárni az embereknek Jézus egységének titkát Atyjával, az Istennel, akkor a hitoktató igazhitűsége egymagában nem sokat segít, hogyha az egyházközség számára már többé-kevésbé idegen az áhítatos csodálkozás ez előtt a titok előtt. Ha a katekézisben arról van szó, hogy a keresztény hivatást a felebarát szolgálatára vaió küldetésként szemléltessük, akkor az egyházközségre hárul a szolgáló szeretet példáinak bemutatása. A katekézisnek nem feladata, hogy olyan értelemben vezessen be az egyházközségbe, hogy kritika nélkül alkalmazkodjunk annak mindenkori állapotához. Az egyházközséget is ösztönözni kell a katekézis által fölmerülő kérdésekkel.

Ehhez kapcsolatra van szükség a katekézis munkásai és az egyház- község között. Konkréten azt jelenti ez, hogy az egyházközség különböző csoportjaiban, a szülők között, az egyházközségi tanácsban és a vasárnapi istentiszteleten is szó esik a katekézisről. Éspedig nem csupán szervezés szempontjából, hanem mindenekelőtt céljairól és tartalmáról. Persze nem lehet mindent egyszerre csinálni. Különösen gyakorlati és hatékony, ha egy bizonyos ideig egy súlypontot adunk meg, és akkor erről nemcsak elméletileg beszélünk, hanem szembenézünk a szükséges változtatásokkal is (pl. a keresztelés gyakorlatában, a liturgia alakításában vagy a szolgálat hangsúlyában). így a kapcsolaton túl megmutatkozik az a cél, hogy a katekézist és az egyházközség lelki gondozását közös célra irányítsuk és tevékenységüket összehangoljuk.

Sokhelyütt sürgető kérdés, mi történjék tovább azokkal a csoportokkal, amelyek egy bizonyos kateketikai célra alakultak (pl. elsőáldozás, bérmálási előkészítés), miután az előkészület lezárult. Bármilyen nehéz is erre megoldást találni, türelmesen keresni kell a megfelelő utakat. Mert ha keresztények viszonylag szoros kapcsolatba léptek a katekézisben, meg kell akadályoznunk, hogy ismét elszéledjenek a társadalmi és egyházi élet elmagányosító névtelenségébe.

Az egyházközségekben tervszerűen támogatni kell az önkéntes kateketikai szolgálatot. Az útjában álló előítéleteket ügyesen le kell építeni. Ez minde28