Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Dieter Emels: Az egyházközség mint a katekézis előfeltétele és célja
Dieter Emels AZ EGYHÁZKÖZSÉG MINT A KATEKÉZIS ELŐFELTÉTELE ÉS CÉUA 1. Az egyházközség és a katekézis fogalmának újabban kialakult összefüggéséről Egyházközség Napjainkban nyílt teológiai eszmecsere folyik az egyházközség lényege és feladatai, formái és szerkezeti elemei felől. (Lásd főleg F. Klostermann műveit.) Mégis világosan kirajzolódik néhány tájékozódási irány, ahol messzemenő egyetértés uralkodik. Észrevehető ez pl. „A lelkipásztori szolgálatok az egyházközségben“ c. nyugatnémet szinodusi határozat 2. részében: „A közös szolgálat az egyházközségben“. Röviden jellemezzük ezeket az alapirányokat, amennyiben jelentősek az egyházközség és a katekézis viszonyára nezve. Eközben elsősorban az idézett határozat kijelentéseire hivatkozunk. Az egyháztan tudatosabban és élesebben kiemeli a helyi egyház jelentőségét. Ez nemcsak az egyetemes egyház egy közigazgatási kerülete, hanem az illető helyen az egyház képe és megjelenítése. A 2. vatikáni zsinat kijelentései — mindenekelőtt a Lumen Gentium 23. és 26. cikkelyében — ugyan a püspök vezette egyházmegyére céloznak, de az egyes egyházközségekről, plébániákról is kijelentik, hogy a Lélekben jelenlevő Úr által, összeköttetésben a püspökkel, láthatóvá teszik mindenkori helyükön az egyházat. Ennek megfelel az a lelkipásztori tapasztalat is, hogy az egyes keresztény számára mindig fontosabbá válik a konkrét egyházközség, amelynek az életében részt vehet: így tudja tudomásul venni keresztényi mivoltát Jézus Krisztus egyházában. „Az egyházközség fogalmát ne terjesszük ki a keresztény közösségi képződmények minden formájára, főleg ha ezek eleve bizonytalan, pontszerű, jelzésszerű képzőmények, sőt ilyenek is akarnak lenni“ (K. Lehmann: Was ist eine christliche Gemeinde? Internat, kath. Zeitschr. 1972, 6/490). Az egyház- község fogalmához hozzátartozik, hogy teljesíti az igehirdetés, liturgia és dia- kónia hármas alaptevékenységét. Továbbá hozzátartozik a papi hivatal szolgálata, mint (az egyetemes egyházzal is) egyesítő szolgálat és mint a vezetés szolgálata (különösen olyan helyzetekben, amikor „Jézus Krisztus evangéliumát ellenállásokkal szemben és mint kényelmetlen igazságot kell szóhoz juttatni", i.m.489). Döntő módon azonban az egyházközség a benne képződő kisebb közösségekből, tevékeny kisebbségekből él. Az egyházközség saját életének alanya az igehirdetésben, liturgiában és szeretetszolgálatban. Nem hivatalból tárgya a lelkipásztorkodásnak. Inkább ő maga hordozza a közös küldetést, és ehhez mindenkinek saját lehetőségei szerint kell hozzájárulnia. •* 25
