Szolgálat 36. (1977)

Eszmék és események - Milyen béke a földön? (Heinz Beckmann)

is akarta neki adni a királyságot, ö maga beérte volna a hercegi résszel. Az országnagyok akadályozták meg a nagylelkű osztozkodást, mert nem akarták visszahozni az áldatlan belharcok szomorú korát. Tudták, hogy László nemcsak vitéz harcos, országot oltalmazó és népet szabadító, hanem a békében is a legjobb király, aki Isten törvénye szerint akarja szolgálni népe javát. Lászlónak fia nem volt, csak két leánya. Az egyik, Piroska, Irene néven Bi­zánc császárnéja és a keleti egyház szentje lett. Utódjául — a régi szokással ellentétben — két unokaöccse közül a fiatalabbat, a hozzá hasonló harcrater- mett, délceg Álmost szemelte ki. Az idősebbiknek, a nagytudású, de púpos Kálmánnak kedvenc váradi püspökségét szánta. Kálmán azonban ellenszegült, és László király nem sokkal halála előtt bölcs belátással elejtette tervét. A kortársak és utókor joggal tisztelték Lászlóban a bölcs és kegyes királyt. A nép szemében azonban a harcos szent maradt, a Székelyföldön, a Szepes- ségben, a délnyugati végeken az őrségiek pátrónusa, akinek legendájába bele­szőtték a keleti puszták lovasnépeinek nem egy kedves ősi vallási és mondái motívumát. És ez a harcos ideál formálta ki végül a késő középkorban, az Anjouk alatt a lovagkirály eszményi alakját is. Bogyay Tamás MILYEN BÉKE A FÖLDÖN? Karácsony még mindig a kereszténység legbotrányosabb ünnepe. Egyszerre kikapcsolja a földi időt és a földi teret még azoknak az embereknek az életé­ből is, akik már régóta nem hisznek többé a Megváltónak a betlehemi istálló­ban való születésében. Eichendorff ezzel a sorral kezdte lapos karácsonyi köl­teményét: „Piac, utca elhagyott ma ..." December 24-ének estéjére még mindig áll ez. Még a számtalan háború csatamezőin is karácsonyi tűzszünet állt be az istállói születés óta. A háború félbeszakadt. A mezőn a pásztorok fölött ott énekeltek a mennyei seregek: „Békesség a földön.“ Utána a lövöldözés foly­tatódott. Egy angol miniszterelnök egyszer Münchenből megjövet odakiáltotta a lelkes embertömegnek: „Peace for our time“ (Békesség korunknak)! Alig egy évvel később megkezdődött a második világháború. Nincs béke, és így, mint most, nem is lesz egyhamar. Mit jelentsen hát ez a sajátságos „évközi idő“, a kereszténységnek ez az egyetlen ünnepe, amelynél még érezhető az örökkévalóság betörése időleges létünkbe, — érzik még azok az emberek is, akiknek az örökkévalóság maradi babona? A kará­csonyi evangéliumban, ahogy a legtöbben gyerekkorukból ismerik, az angya­lok így énekelnek: „Békesség a földön a jóakaraté embereknek“. A most meg­jelent újszövetségben, a Luther-féle szöveg felülvizsgált változatában az ere­deti bibliai szöveg pontos fordítása így hangzik: „Békesség a földön az (Isten­nek) tetsző embereknek.“ 76

Next

/
Thumbnails
Contents