Szolgálat 36. (1977)

Eszmék és események - A Szent László-jubileum margójára (Bogyay Tamás)

longásai kilencszer hoztak idegen sereget: németet, csehet, lengyelt a nemzetre; három évre német hűbérré tették Magyarországot és öt király könyör- gött és alázta meg magát a német királyok trónja előtt. Benn az országban pedig a közbiztonság teljesen megrendült.“ Tegyük hozzá még a két pogányláza- dást és magyarázatul azt, hogy a trónöröklés rendje nem volt szabályozva. A király testvérei általában mint hercegek uralkodtak az ország harmadrésze fölött, és ha kitört a testvérháború, a megszorult vagy letaszított király a hatalmas német szomszédtól kért és várt segítséget. Nem sok eredménnyel, főként amióta fellángolt az invesztitúraharc. 1077 Canossa éve volt, és IV. Henrik császár kénytelen volt sorsára hagyni sógorát, Salamon magyar királyt.

De az ország fölül nem múlt el evvel minden veszély. Eurázsia pusztamezőin még nem ült el a népvándorlás. A lovasnomád népek hullámai újra meg újra átcsaptak a Keleti Kárpátok szorosain, és többnyire csak az ország belsejében lehetett feltartóztatni és megsemmisíteni a zsákmányra éhes hadakat. Ezeknek a harcoknak lett hőse már herceg korában I. Béla király második fia, László.

Bátyja korai halála után a közakarat emelte trónra, mert unokatestvére, Salamon, hűbérül ajánlotta fel országát a német császárnak, és ezzel eljátszotta jogát a királyságra. De amíg élt ez a koronás király, László nem koronáztatta meg magát, vállalta azonban a királyi méltóság minden terhét és felelősségét. Amit az első pogánylázadás után. I. András elkezdett, ő befejezte: Szent István művét nemcsak végleg megszilárdította, hanem még tovább is fejlesztette. 1083-ban ó emeltette oltárra István királyt, fiát, Imrét és Csanád vértanú püspökét, Gellértet. Magyarországnak most már megvoltak a maga valóban hazai szentjei. László pedig épp olyan hatalommal uralkodott országa és egyháza fölött, mint egykor István király. Az ő nyomán haladva építette tovább az egyházszervezetet, és nem csoda, hogy különös gondja volt arra a keleti országrészre, amelyet már herceg korában is ő védelmezett. Az ó műve a bihari püspökség végleges megszervezése Várad székhellyel, amely utóbb sírhelye és tiszteletének középpontja lett. Miután nővére, Zvonimir horvát király özvegye hívására megszállta a Dráva-Száva közi Szlavóniát, megalapította a Szent István királynak szentelt zágrábi missziós püspökséget.

Nemcsak alapított püspökséget, apátságot, vigyázott is mindenre, különösképp a papság életére. 1092-ben a szabolcsi zsinat az ő jelenlétében és nevében hozta egyházi törvényeit. A gregoriánus reform szelleme ezekben még alig jelentkezett, igaz, Magyarországon az egyház nem volt az uralkodó hűbérese és a főpapi székek betöltésénél nem burjánzott el a simónia. Tény azonban az, hogy a magyar alsó papság életrendjét részben keleti orthodox hagyományok szabályozták. László király pedig nem volt a múlttal könyörtelenül szakító forradalmi újító. A papi nőtlenség új ideálját nem tilalmakkal szolgálta, hanem a világi papok közösségi élete, a káptalanok felvirágoztatásával.

László királynak nem volt öncél a hatalom és első a politika. Jellemző rá, hogy Salamon miatt nemcsak nem koronáztatta meg magát, hanem egyszer át

75