Szolgálat 36. (1977)
Eszmék és események - A Szent László-jubileum margójára (Bogyay Tamás)
Teljesen félreismerné VI. Pál pápát, aki habozó „Hamleténak tekintené. Neki jutott a feladat, hogy a zsinatot az ujjongás viharából a kor valóságába vezesse át. És ma mindannyian sejtjük, milyen könnyen lehetett volna ebből a nekiindulásból veszedelmes borotvaélen járás. A pápa energikusan véget vetett minden kísérletezésnek. Hosszútűrést tanúsít, mint a Lefebvre-esetben is, de amikor az mindig újabb provokációk után még egyszer kihallgatást kért, nem engedett tovább visszaélni türelmével. Korábban az volt a szokás, hogy csak térdelve volt szabad a pápát köszöntem. VI. Pál nem engedte meg a térdhajtást, de környezete legnagyobb csodálkozására ő maga letérdelt Meliton ortodox metropolita előtt, és így minden szónál beszédesebb jelet mutatott. Olyan beszédes ez a jel, mint az Athena- gorásszal váltott testvéri csók, vagy a canterbury anglikán érsek megölelése. Pecsét a százados szeretetlenség, sőt ellenségeskedés végén. És mi bizonyítja jobban a katolikus Egyház fejének nagyságát, tekintélyét, mint hogy a minap az anglikán közösség előző prímása, Dr. Michael Ramsey azt indítványozta: a keresztények egysége érdekében ismerjék el a pápa tiszteletbeli primátusát. Újra meg újra, kínzó nyugtalansággal foglalkozott a pápa a mai társadalommal, és egész reményét mindig újból az ifjúságba veti. Fáradhatatlanul száll síkra a világ szegényeiért és szenvedőiért, a háborúk és a gyűlölet áldozataiért, az üldözöttekért és megkínzottakért. A most nyolcvan éves „Montini-pápa“ egyszer kétségtelenül az egyház- történet nagyjai közé fog számítani. Olyan pápaként emlékeznek majd rá, aki minden erejéből törekedett Krisztus méltó képviselője lenni e világban. „Látom közeledni a túlvilág küszöbét“ — mondotta Mária mennybemenetele ünnepén az Albano-tó melletti templomban, ahol egyszerű papként mutatta be a hívőkkel a szentmiseáldozatot. Szentatyánk születésnapján juttassuk kifejezésre iránta érzett egész nagyrabecsülésünket, tiszteletünket és szeretetünket, törhetetlen hűségünket. Csak ha majd egyszer Isten magához hívta — bárcsak minél később —, akkor fogjuk tudni, milyen pápát veszítettünk. Walter Christian A SZENT LÁSZLÓ-JUBILEUM MARGÓJÁRA 900 éve, 1077 tavaszán lépett Szent László, bátyja, I. Géza király halála után, Szent István trónjára. 39 év telt el az első király halála óta. Pauler Gyula, az Árpádkor legkiválóbb kutatója írta erről a korról: „39 év óta hatszor cserélt uralkodót az ország. Három király — ha I. Endrét is számítjuk — erőszakos halállal múlt ki. I. Bélát csak halála mentette meg, hogy el ne kergessék, mint Salamont, ki háromszor volt kénytelen menekülni trónjáról. A királyi család vil74
