Szolgálat 36. (1977)

Az egyház szava - A lelkiismeret (John Henry Newman)

vé és rabszolgájává válik, isteni szentesítés orvén az ő akaratát teljesíti. Elvontan és elvben szabad, de ténylegesen sohasem; sose képes tőle függetlenül, önállóan szárnyra kelni, éppúgy nem, mint a megnyírt szárnyú madarak. Sőt ha a lelkiismeret képes lenne érvényesíteni saját akaratát, abból feloldhatatlan összeütközés származnék, hiszen ugyanazon a területen, a vallásén folyik le. Mert mi lenne a pápa „abszolút tekintélyéből“, ahogyan Gladstone hívja, ha az egyéni lelkiismeret is abszolút tekintéllyel rendelkeznék?

Szeretnék világosan megfelelni erre a fontos ellenvetésre.

1) Először is én a „lelkiismeret“ szót abban az emelkedett értelemben használom, amint már megmagyaráztam. Nem valami ötletet vagy vélekedést értek rajta, hanem kötelességtudó engedelmességet a bennünk megszólaló, isteni tekintélyt igénylő hang iránt. Nem próbálom itt bebizonyítani, hogy valóban ez a helyes szemlélet, hanem ezt mint alapelvet föltételezem.

2) Másodszor megjegyzem, hogy a lelkiismeret nem egy elvont igazságról vagy tanításról alkotott ítélet, hanem közvetlenül a magatartásra vonatkozik, arra, hogy valamit meg kell tennünk, vagy nem szabad megtennünk. Ennélfogva nem kerülhet közvetlen összeütközésbe az Egyház vagy a pápa tévedhetetlenségével, minthogy az általános állítások, továbbá egyes adott tévedések elítélése terén érvényesül.

3) Megjegyzem továbbá: mivel a lelkiismeret gyakorlati parancs, csak akkor jöhet létre összeütközés közte és a pápa tekintélye között, ha a pápa törvényt hoz, vagy egyes rendelkezéseket ad ki stb. De a pápa sem törvényeiben, sem parancsaiban, sem államvezetésében, sem ügyintézésében, sem egyház- politikájában nem tévedhetetlen. Hadd állapítom meg: a vatikáni zsinat ebben ugyanolyannak hagyta meg, amilyen azelőtt volt. Szent Péter vajon tévedhetetlen volt Antióchiában, mikor Szent Pál ellene szegült? vagy Szent Viktor, mikor kitaszította közösségéből az ázsiai egyházakat? vagy Liberius, mikor hasonlóképpen kiközösítette Atanázt? vagy Vili. Orbán, mikor Galileit üldözte? Nincs katolikus, aki azt állítaná, hogy ezek a pápák ezekben a tetteikben tévedhetetlenek voltak. Minthogy tehát a lelkiismeret érvényesülését csak a tévedhetetlenség akadályozhatná meg, viszont azon a téren, ahol a lelkiismeret a legfőbb tekintély, a pápa nem tévedhetetlen: nem adódhat megoldhatatlan ellentét a lelkiismeret és a pápa között (mint az iménti ellenvetés mondja).

4) De persze félreértés ne essék: megint csak hangsúlyoznom kell, hogy mikor lelkiismeretről beszélek, az igazán nevére méltó lelkiismeretre gondolok. Hogy a lelkiismeretnek meglegyen a joga szembeszegülni a pápa legfelső, bár nem tévedhetetlen tekintélyével, ahhoz többnek kell lennie, mint annak a nyomorult hamisítványnak, amely — mint föntebb mondtam — manapság a nevét bitorolja. Ha egy különleges esetben előfordul, hogy ennek a szent és szuverén intő hangnak az irányítását, a parancsát többre kell tartanunk a pápa szavánál, ezt komoly meggondolásnak és imának kell megelőznie, és minden rendelkezésre álló eszközzel törekednünk kell helyes ítéletet kialakítani a szó69