Szolgálat 36. (1977)

Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről (Folytatás)

50. Egyes törvényeket maga Isten állított fel azzal, ahogyan minket és a mindenséget teremtette: ezek változhatatlanok, és nem tűrnek kivételt. Ilyen pl. az ártatlanok megölésének, a házasságtörésnek, a lopásnak stb. tilalma. Az erkölcs alapjai nem változtak az évek során. A tízparancs fő pontjai éppen olyan érvényesek ma is, mint amikor Mózes a Sinai hegyen megkapta őket. Más törvényeket az arra illetékes emberi tekintély állapított meg, hogy szabályozza emberi kapcsolatainkat, és kormányozza a polgári vagy egyházi társadalmat. Ezek föltételezik Isten nagy törvényeit; kötelező természetüknek ez a magától értetődő alapja.

51. Ugyanebben az összefüggésben van szükség az Egyház törvényes kormányzó testületé által hozott törvényekre, hogy szabályozzák Isten népének egymás közötti viszonyát és irányítsák a hívőket. Minden esetben a szeretet törvényén kell alapulniok, és arra szolgálniok, hogy segítsenek annak megvalósításában. Egészen érett és szent népnek igen kevés törvényre lenne szüksége. De az Egyház zarándok egyház, küldetése éppen arra szól, hogy megváltsa a bűnösöket. Törvényei sajátosan arra valók, hogy eltereljenek olyan kelepcéktől, amelyeket bűnös voltunk és a rosszra való hajlandóságunk állítanak számunkra.

A KIVÉTELEKKEL VALÓ ÉLÉS. — 52. Különösen óvjuk híveinket attól, hogy különleges esetekben visszaéljenek a törvény alóli kivételekkel [az erkölcstan tudósai ezt „epikeia“-nak hívják). Ez a visszaélés ma annyira elterjedtté vált, hogy erkölcsi életünk egészét fenyegeti. Nagyon hasonlít a már jellemzett helyzethez, amikor valaki úgy érzi: nem szorul rá, hogy bárki bármit is mondjon neki. Túlzott és heveny elfajulása ez a „Magamnak kell kialakítanom lelkiismeretemet“ tételnek.

53. Magától értetődik, hogy minden törvény általános esetre vonatkozik, és lehetnek helyzetek, amikor valakit nemcsak hogy nem köt a törvény iránti engedelmesség, de nem is tudja neki alávetni magát. (Természetesen olyan területekre gondolunk, amelyekre az egyházi törvény, a tételes törvények vonatkoznak, nem pedig a nagy erkölcsi törvényekre, amelyeket Isten adott nekünk, és — ezt már mondtuk —nem engednek kivételt.) Kivételes körülmények között az igazi hivő, aki megérti a szeretet törvényét, nem érez bűntudatot, csupán bizonyos sajnálatot, hogy ebben a különleges esetben nem tudja teljesíteni a törvényt.

54. De a kivételekkel való élésnek („epikeia“) megvannak a követelményei. És — mint már jeleztük — az igazán őszinte ember csak akkor folyamodik hozzá, ha föltétlenül szükséges, és fájlalja, hogy ebben a sajátos esetben kivételt kell alkotnia a közösségben. Aki megérti, hogy a szeretet adott parancsot neki, az szeretettel fog felelni, és nem hajszol kivételeket.

ZÁRADÉK. — 55. Ezek szerintünk a főbb pontok, amelyekkel jelenleg törődnünk kell. Természetesen még nagyon sok mindent lehetne mondani az ember lelkiismeretéről. Sokat el is mondtak már. Emlékeztetjük itt híveinket a pápa

64