Szolgálat 36. (1977)

Az egyház szava - A lelkiismeret (John Henry Newman)

különböző kijelentéseire, főleg az utóbbi években, számos püspöki kar meg­állapításaira és megbízható teológusok tanítására. Ebben a szövegben csak arra igyekeztünk, hogy a lelkiismeret kialakításának kérdését beleállítsuk ko­runk körülményeibe, és azokkal a főbb kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekkel híveink itt szembe kerülnek. 56. Próbáltuk kikerülni a legalizmust, és megfontolásaink alapjául Krisztus személyét, az ő tanítását és Lelkét venni. Az igazi keresztény ezért magasan fölébe fog emelkedni ezeknek a minimális követelményeknek, s mélyen beha­tol abba a birodalomba, amelynek vezére a Lélek és egyedüli törvénye a sze­retet. De nem a katolikus egyház elgondolásai ellenére akar odajutni, hanem csakis összhangban vele, miután az Egyház felszabadította őt az előtte álló útra (vö. Un 4,16). A LELKIISMERET* Úgy tűnik tehát, vannak rendkívüli esetek, amikor a lelkiismeret összeüt­közésbe kerülhet a pápa szavával, és annak ellenére követni kell. Már most ezt az állítást szélesebb alapra szeretném helyezni, amit minden katolikus elismer. Hogy ezt kielégítően megtehessem, a Teremtővel és teremtményével kell kezdenem. Állítom tehát, hogy a Legfelsőbb Lény olyan természetű, amit emberi nyel­ven erkölcsinek kell mondanunk. Megvan benne az igazságosság, igazság, bölcsesség, szentség, jóakarat és irgalom tulajdonsága. Mindezek természeté­nek örök jellemvonásai, lényének önmagával azonos törvénye. Amikor pedig Teremtővé lett, beleültette ezt a törvényt — vagyis önmagát — minden eszes teremtményének értelmébe. Eszerint az isteni Törvény az erkölcsi igazság szabálya, a helyes és helytelen mércéje, szuverén, változhatatlan, föltétien tekintély emberek és angyalok előtt. E törvénynek az egyéni értelemben való visszatükröződését hívjuk lelkiismeretnek. Bár értelmünk közegén áthatolva törést szenvedhet, nem torzul el annyira, hogy elveszítené az isteni törvény jellegét. Ezért megtartja azt a kiváltságát, hogy engedelmességet követel. So­hasem járhatunk el tehát törvényesen lelkiismeretünk ellenére; mint a 4. late- ráni zsinat mondja: „Quidquid fit contra conscientiam, aedificat ad gehennam“. (Ami a lelkiismeret ellenére történik, a pokol útját kövezi.) * Amikor az I. vatikáni zsinat kimondta a pápa tévedhetetlenségének dogmáját, ez anglikán körökben nagy vihart keltett. Ekkor írta meg Newman (1874. dec. 27-i kelte­zéssel) híres „levelét“ Norfolk hercegéhez, megmagyarázva, hogyan kell ezt érteni, öt évre rá Newmant bíborossá kreálták. A következőkben némi rövidítéssel ebből a műből közlünk egy fejezetet. Szövegünk alapja Longmans, Green and Co., London 1891-es kiadása: Certain Difficulties felt by Anglicans in Catholic Teaching (II. k. 246—261). 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents