Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Nagy Ferenc: Az „új ember“ élménye és küzdelme

tisztán, nem egymagában, nem teljesen kibontakozva van meg bennünk. Ok és okozat, jel és jelzett valóság, kezdet és beteljesedés, ellenkező előjelű alkotóelemek bonyolult egységéről van szó, amelyet nem könnyű, sőt nem is lehet pontosan körülírni. Részesültünk a keresztelés szentségi szertartásában; megéltük a keresztségi eltemetkezést és feltámadást (vö. Kol 2,12); Krisztussal keresztre feszíttettünk és feltámadtunk; feltámadott életünk egyelőre rejtve van, ahogy a feltámadott Krisztus is Istenben rejtőzik (vö. Kol 3,1-3); Krisztus majd megjelenik, és akkor a mi feltámadásunk is teljessé válik. Krisztus feltámadásából forrásozik a keresztvíz újjáteremtő ereje; a mi új életünk pedig a keresztelésből forrásozik.

6. A jelenlegi valóságos kezdet és az eszkatológikus beteljesedés között állandó feszültség áll fenn. Ebből a feszültségből adódik a keresztény élet egyik legjellemzőbb adottsága és a keresztény erkölcsi törvény alapvető motívuma. Az a Krisztus-közösség, amelyet valóságosan, de egyelőre még szinte észrevétlenül megkaptunk, és könnyen elveszíthetünk, állandó erkölcsi tevékenységet kíván tőlünk; csak ennek a folytonos küszködésnek árán remélhetjük, hogy amikor eljön annak ideje, Krisztushoz tartozásunk a soha meg nem szűnő üdvösségben teljesedik ki.

Szt. Pál ezt a dinamikus feszültséget számos írásában megfogalmazza, és a legváltozatosabb képekkel fejezi ki.

— Eddig a bűn rabszolgái, a gonoszság katonái voltunk; a keresztséggel átmentünk az Úr szolgálatába; annak kell tehát engedelmeskednünk, akinek mint szolgák alárendeltük magunkat (vö. Róm 6,12-23).

— „Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot . . . Krisztusért kérünk: béküljetek meg az Istennel!“ (2Kor 5,19-20)

— Isten Lelke lakik bennünk, ő éltet minket; nekünk tehát oda kell hatnunk, hogy éltessen is bennünket, hogy „lélekkel“ megöljük a „test“ cselekedeteit (vö. Róm 8,9-11.13).

— „Akik Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt; ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint“ (Gál 5,24-25).

— „Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben . . . öljétek meg tehát a földön levő tagokat“ (Kol 3,3-5).

— A régi ember bennünk Krisztussal együtt keresztre feszíttetett (vö. Róm 6,6); korábbi életünkkel ellentétben tehát el kell vetnünk a régi embert, és magunkra öltenünk az új embert (vö. Ef 4,22-24).

— „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül; az odafenn valókra törekedjetek, ne a földiekre“ (Kol 3,1-2).

— „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti (máris) kovásztalanok vagytok" (1Kor 5,7).

— „Éljetek méltón ahhoz az elhivatáshoz, amellyel elhivattatok“ (Ef 4,1).

45