Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Rácz Imre: A nemi erkölcs kérdéseiről - mai keresztény szemmel
van az embernek nemi képességeire. Ebből a szükségszerűségből, valamint a házassági hűség erősítése céljából tehát megengedhetőnek tartja ezt az elkerülhetetlen rosszat. Bár a nemiség mai értékelésének Szt. Ágoston álláspontja nem felel meg, olcsó egyszerűsítés lenne véleményét lekezelően elítélni. Az uralkodó manicheizmus pesszimizmusa és az ugyancsak elterjedt pela- gianizmus optimizmusa között vergődő keresztény rigorizmussal szemben a hippói püspök értelmezését igazi haladásnak minősíthetjük. Nyomában a rigorizmus győzött. Hamarosan a nemi élvezetet a házasságon belül is igazi bűnnek minősítették. így kialakult az a paradox helyzet, hogy egyrészt a házassági kapcsolatot jónak tartották, másrészt azt hirdették, hogy fenntartása és gyakorlása bűn nélkül lehetetlen. Lázasan kerestek tehát „mentesítő okokat“, mint pl. a nemzés, a házassági kötelesség (debitum) teljesítése, amelyek az önmagában bűnös cselekedetet megbocsáthatóvá tehették. Bűnként kezeltek ezek a rigoristák olyan természetes nemi folyamatokat is, mint pl. a gyermekszülést, éjjeli magömlést, továbbá a házastársaknak is megtiltották az együttélést vasár- és ünnepnapokon, valamint a bűnbánati időben. Aquinói Szt. Tamás igyekezett tudatosan küzdeni az ágostoni dualizmus ellen. Nála tűnik fel először teljes jelentőségében a „természetes“ fogalma és ad érvelésének új irányt. Logikusan következtette, hogy ha a nemiség és a házasság megfelel Isten akaratának, akkor a nemiségből fakadó öröm, mint a dolog természetes velejárója, ugyancsak jó és Isten akarata szerinti kell, hogy legyen. Mindenesetre azzal a feltétellel, hogy a nemi aktus „természetes“ marad, tehát a partnerek új élet keltésére törekszenek. Albertus Magnus volt az egyetlen jelentős középkori teológus, aki a házastársak szerelmét elfogadta a szexuális érintkezés erkölcsileg kielégítő okául. Ő azonban annyira nagy tanítványa árnyékában állt, hogy véleménye szélesebb befolyásra nem tehetett szert. A 16. és 17. századi jezsuita teológusok Szt. Tamás álláspontját annyiban módosították, hogy a kifejezett nemzési szándék helyett megelégedtek a nemi aktus nemzésre alkalmas voltával. Ez a vélemény lényegileg a mai napig uralkodó a különböző pápai megnyilatkozásokban is. Ebből a rövid visszapillantásból is világosan látszik, hogy a szexualitás alapvető megítélése az Egyházon belül az évszázadok folyamán nem lényegtelen változásokon ment át, és ezek hátterében a mindenkori természettudományi ismeretek és társadalmi szükségszerűségek fontos szerepet játszottak. Befejezésül lássuk még röviden, milyen álláspontot foglal el a II. Vatikáni zsinat5 és a holland katekizmus, mint a zsinat szellemének jelentős megvalósítási kísérlete. A Gaudium et spes 12. pontja az embert mint természeténél fogva társas lényt írja le, és rámutat arra, hogy a két nem kapcsolata a személyi kiteljesülés szerves része. Később a 48-51. cikkelyben a konstitúcfó a házassággal és családdal kapcsolatban kiemeli a házastársak egymás iránti szeretetét, mint 38
