Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Rácz Imre: A nemi erkölcs kérdéseiről - mai keresztény szemmel
nemiségük hordozóját, és tudatosan elkerül minden olyan kifejezést, ami a házasságot a személyi szférából újra a Codex iuris canonici tárgyias és szerződési alapon álló fogalmi világába kényszerítené vissza. A zsinat alapvető érdeklődése tehát elsősorban arra irányul, milyen szerepet játszik a nemiség az emberi személyiség kifejlődésének dinamikus egészében. Nem tagadható, hogy a mai személyiségfilozófia (Ebner, Buber) hatással volt a kérdéses szövegek megfogalmazására. A holland katekizmus7, célkitűzéséhez híven, igyekszik konkretizálni a zsinat irányelveit. Harminc oldalon tárgyalja a házassággal, családdal és nemi élettel kapcsolatos problémákat, kitérve a gyermeknevelés szexuálpedagógiai feladataira is. Különösen kiemeli azt a tényt, hogy az ember nem egyik pillanatról a másikra csöppen bele a teljes nemi életbe a felbonthatatlan házasságon belül, hanem lépésről lépésre halad a kisgyermek szexualitásától a kamaszkor forrongásain és a jegyesség érett szerelmén keresztül a házasélet teljes nemi egységéig. Minden életkornak megvan a maga sajátos, természetes szexualitása, amely erkölcsileg jó, és félelem diktálta visszaszorítása az emberi kiteljesülést megrövidíti. Elmarasztalóan beszél a katekizmus az olyan „tabuval telt családról, amelynek fojtó, prűd légkörében a nemiséget agyonhallgatják vagy visszaszorítják, és ezáltal elválasztják az emberi szeretet egészétől. Itt a gyermek csupán a szülők .magasabb', szellemi kapcsolatát éli át, mialatt a szerelem testi megnyilvánulásairól legfeljebb egy kínos negyedórában hall valamit. Gyermeket csak úgy lehet szemérmességre nevelni, tehát arra, hogy ne értékelje túl a nemiséget és ne tekintse elszigetelten, ha saját szemével láthatja, milyen természetesen és kölcsönös nagyrabecsüléssel tudnak szülei egymással gyengédek lenni, és hogy ez mily harmonikusan illeszkedik bele egész együttlétükbe“.8 Az ilyen atmoszférában nyíltan és természetesen lehet beszélni a különféle nehézségekről is, mint pl. a kamaszkori önkielégítésről, anélkül, hogy fölösleges bűntudattal terhelnék meg a szülők gyermekeiket. Az egészséges nemi nevelés célját a katekizmus abban látja, hogy a fiatalok minél inkább maguk mögött hagyják az önző vágyakat, és minél világosabban megérezzék, hogy a „szexualitás a szeretet nyelve“.9 Ez a rövid történelmi visszapillantás, ha csak nagyon vázlatosan is, rámutat arra, hogy a katolikus teológia, kezdetben ugyan lassan, a II. Vatikánum óta azonban mind ütemesebben, a szexualitás megítélésével kapcsolatban következő tendenciát mutatja: 1. Feltartóztathatatlanul halad a nemiség teljes rehabilitálása felé; 2. törekszik a nemiségnek az emberi személy teljességébe történő integrálására; és 3. kötelességének érzi azt, hogy az antropológiából kiindulva az erkölcsi normák kérdését újra s újra vita tárgyává tegye. IV. A humán tudományok jelentősége10 Századunk egyik legszembetűnőbb sajátossága a humán tudományok iránti fokozott érdeklődés. A humán biológia, pszichológia, szociológia forradalmasította a 20. század emberének saját magáról alkotott képét. 39
