Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Pápai Lajos: „Fejlődő erkölcs - erkölcsös fejlődés“

majd ennek helyi szervezeteit, s ezeknek a bizottságoknak fő feladata az, hogy az igazságosság és a béke ügyét szolgáják, elsősorban pozitiven, felajánlva az Egyház együttműködését, s ha szükséges, prófétai módon is, leleplezve a visszásságokat és kritikát gyakorolva. Ez valódi keresztény tanúságtevés, és a Justitia et Pax“ bizottságoknak az emberi jogokért és a békéért kifejtett ténykedéseit a világnézetileg tőlünk távol álló emberek is nagyra értékelik.

2) A pluralizmus tudomásul vétele és készség a dialógusra. Tudomásul kell venni a pluralista társadalom létét, s össze kell tudni egyeztetni az önmagunkkal szembeni hitbeli következetességet a másik személy megbecsülésével. Késznek kell lenni a dialógusra, s a másként gondolkodók iránti tiszteletre és megbecsülésre nevelni fiataljainkat.

3) Az emberi, evilági értékek keresztényibb szemlélete. Erre nézve a legjelentősebb dokumentum a Zsinat „Gaudium et Spes“ lelkipásztori konstitúció- ja. Az Egyházban sokszor ott kísértő, lappangó manicheizmussal leszámolva, csodálatos vízióban tárul szemünk elé az emberi munka, a tulajdon, a házasság, a nemiség, a kultúra valóban keresztény szellemű értékelése. Oj gondolatok, fogalmak nyernek polgárjogot a katolikus teológiában.21

4) S végül talán a legjelentősebb volt, hogy a Zsinat újból rádöbbentette az Egyház híveit, hogy az Egyház az Isten újszövetségi népe, amelyet a megkeresztelt hívek alkotnak, de egyben az Isten misztériuma is. Ebben az Egyházban Isten mindenkit az életszentségre hív, és ezt abban az életállapotban kell megvalósítania, amelyre keresztény hivatását kapta. Az egész Egyház részt- vesz Krisztus küldetésében, jóllehet más és más a szerepe ebben minden hívőnek, s ezért minden hivő felelős az Egyházért, az evangéliumért. Ebben az új felismerésekkel gazdagodott katolikus Egyházban él és fejlődik erkölcsileg és erkölcsösen a nagykorú keresztény. Végül e fejlődés egy-két jellegzetes vonását próbáljuk megrajzolni.

— A keresztény ember számára első és legalapvetőbb a Jézus Krisztussal való kapcsolata. A Belé vetett hit és keresztség által lett az Egyház tagja, született újjá, öltötte magára az „új embert“.22 Vele való kapcsolatának napról napra kell előrehaladni, elmélyülni. Az imádság, a Szentírás olvasása, a szentségek és főleg a szentmisén való aktív részvétel mélyíti ezt a kapcsolatot nap mint nap. A hit ismeretében való előrehaladás, saját, személyes exisztenciá- jának, mint „Istennek tetsző lelki áldozatnak“23 felajánlása és átélése a jelei ennek. S mivel a keresztény érzi, tudja: nem elég a jót felismerni, hogy tegye is, érzi, mint Pál, hogy „más törvényt észlelek tagjaimban“, ezért nagyra értékeli az aszkézist, önmegtagadást, s ha elbotlott, a bűnbánat különféle formáiban feléje hajló isteni szeretetet.

— Krisztusba vetett, személyes döntésen alapuló hitével egy közösség tagja lett: az Egyházé. Nem egyedül áll Isten előtt, hanem mint Krisztus Testének egy tagja. A tagok összetartoznak, segítik, nevelik egymást, felelősek egymásért, ugyanúgy szentségre hivatottak, és egy a küldetésük is. E közösség

21