Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Pápai Lajos: „Fejlődő erkölcs - erkölcsös fejlődés“
— S ez újból visszavezet minket az először említett „nyitottsághoz", hisz az Egyház élő közösségében kell nyitottan felfigyelni „az idők jeleire", amelyekről a II.B-ben szó lesz. Kölcsönhatás áll tehát fönn az Egyház erkölcsi tudatának fejlődése és az egyéni erkölcsi fejlődés közt. Ez utóbbi az Egyház közösségében formálódik, viszont az Egyház is hasznosítja az egyének felismeréseit, hisz a Zsinat szerint a Lélek „ajándékait tetszése szerint osztva kinek-kinek (1Kor 12,11), különleges kegyelmeket is oszt szét a különböző rendű-rangú hívek között"'4, és másutt: „A hívek összessége a Szentnek kenetét kapta.“17 Egy bizonyos: sok feltétele van az erkölcsös egyéni fejlődésnek. De a legfontosabb a személyes Krisztus-kapcsolat, az isteni élet, egyszóval: a kegyelem. IIB. Erkölcsi fejlődés az Egyház közösségében Ma, a Zsinat előtti vallásos életről szólva, a kritikák több egyoldalúságot emelnek ki. Eszerint a valláserkölcsi szemlélet erősen individualista, magánéletre korlátozódó, vertikális, egyházi-klerikális volt. Ez éles szakadásokhoz vezetett egyén — közösség, magánélet — társadalom, vallás — politika, egyéni becsületesség — szociális igazságosság, egyszóval vallás és mindennapi élet között. Jóllehet e kritikák sokszor nagyon is egyoldalúak, mégis — ha kisarkítva is —de megértetik, miért volt szükség a II. Vatikáni Zsinat nagy aggior- namentójára erkölcsi felfogásunk területén is. Az Egyház jelen fejlődése során egy csomó új érték tudatosodik benne. Ezek közül nézzünk meg most — csak ízelítőként — párat. 1) A keresztény hivő viszonya az igazságossághoz, társadalmi struktúrákhoz. Régen a keresztény ideál elsősorban azt jelentette, hogy jó keresztények legyünk a családban, egyéni életben, munkában. Ez mind valóban komoly, nélkülözhetetlen keresztény érték. De nem elég. Nem nézhetjük ölhetett kézzel az igazságtalanságot, a kereszténynek olyan társadalmi struktúráért kell küzdenie keresztény módon, ahol az igazságtalanság lehetősége az elérhető legkisebb. XXIII. János pápa írta a „Pacem in terris"-ben: „E helyen fiainkat ismételten buzdítjuk, hogy buzgón vegyenek részt az állam ügyeiben, és tevékenykedjenek közös munkájukkal az egész emberi nemért, és mindenki saját országának a jólétén fáradozzék“18 Ugyanerre buzdít a Zsinat is a „Gaudium et Spes" kezdetű pásztoréi is konstitúcióban.19 Az Egyház, mint Egyház, politikailag pluralista, s bízik nagykorú tagjaiban, hogy legjobb képességeik szerint, s az általuk legjobbnak tartott módon sugározzák a társadalomban a keresztény alapelveket. Ennek történelmi jelentőségű dokumentuma VI. Pál pápa apostoli levele a szociális kérdésekről.70 Ám az Egyház, mint Egyház sem hallgathat akkor, ha az alapvető emberi jogokról van szó. Rómában létrehozták a „lustitia et Pax“ pápai bizottságot, 20
