Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Pápai Lajos: „Fejlődő erkölcs - erkölcsös fejlődés“
Ahogy a gyermeki hit kell, hogy átadja helyét az ifjúi, majd a felnőtt, érett hitnek, úgy a gyermek erkölcsi felfogása is kell, hogy alakuljon, kiteljesedjen az évek folyamán. S ugyanígy a felnőtt erkölcsi felfogása is állandóan fejlődik, alakul, jó vagy rossz irányban. A gyermek például felismeri, hogy nincs egyedül, hogy a másikhoz is köze van, kell, hogy legyen köze. Csodálatos szépen érzékelteti ezt egy svéd gyermek verse'2, aki így elmélkedik: „Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, Mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akin múlik, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen.“ A serdülő korú Anna Frank szomorú kényszertartózkodási helyén felismeri, hogy egoista, „gonosz" volt kis társaival szemben, s az együttérzésben, önzetlen szeretetben találja meg önmagát, Istent.'3 Martin Luther King rádöbben — látva néger testvérei helyzetét —, hogy cselekednie kell.'4 Teréz anya 1948-ban, mint egy Indiában működő missziós iskola boldog és elégedett tanárnője ébred rá, hogy nem lehet nyugodt a lelkiismerete, ha ebben a kényelmes, szép, nyugodt iskolában tanít, míg emberek fekszenek haldokolva az utcán, a legteljesebb nyomorban és elhagyatottságban.'5 Minden keresztény nap mint nap új felismerések, s erkölcsi értékű döntések előtt áll. Szabadság és fegyelem, tanulékonyság és kreativitás, egyéniség és közösség, lényeges érték és lényegtelen forma stb. értékpárok közt feszül és alakul a fejlődő ember. Ám melyek azok a fogódzó pontok, amelyek segítenek, hogy ez az erkölcsi fejlődés egyben erkölcsös, vagyis jó irányú fejlődés -is legyen? Hivő embereket véve itt alapul, ennek a feltétele, hogy a keresztény — legyen nyitott az új meglátások befogadására. Járjon nyitott szemmel a világban és környezetében. Enélkül bezárulna, megállna a fejlődése. Ez egyfajta „tradicionalizmus“, megmerevedés a fejlődés egy pontján, s erkölcsi téren is nagyon veszélyes lehet. Ugyanakkor — kövesse mindenben lelki ismerete irányítását. Az új „meglátások“ feldolgozásában ez adja majd a folytonosságot, ez őrzi meg a fejlődő alany személyi azonosságát. Szent Pál szerint is: „Mindaz, ami nem (hitbeli) meggyőződésből ered, bűn“ (Róm 14,23b). — A lelkiismeret azonban nem autonóm törvényhozó, csak az egyéni esetekre alkalmazza a törvényt. (Actus prudentiae!) Ezért a lelkiismereti döntésnek figyelemmel kell lennie az Egyház élő tanítására. 19
