Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Pápai Lajos: „Fejlődő erkölcs - erkölcsös fejlődés“

— a szociológia egyre növekvő hatását az emberek tudatára. Ez megállapítja az „erkölcsök“ változását, s a szociológiai állítások az emberek tudatában normatívvá lesznek;

— azt a gondolatot, hogy nincs sajátosan keresztény erkölcsi tanítás. Az ószövetségi erkölcs — mondják — a környező népekéből ered, az újszövetségi az evangéliumokban a judaizmusból, Pálnál a sztoicizmusból. S a következtetés: a hit mindenkor azt az erkölcsöt vette át, s ma is azt kell átvennie, ami kifejeződik és él az adott kultúrában. (Pl. Afrikában egyes helyeken a több- nejűség, nálunk a válás, abortus, stb.)

— a zsinat előtti erkölcstanok többségének erősen filozófikus, etikai jellegét. E morálisokban lehetett speciális keresztény erényekről beszélni pusztán filozófiai alapon, a Szentírás, Krisztus nevének említése nélkül.2 így alakulhatott ki az az érzés, hogy a keresztény erkölcs a filozófián alapul, amely viszonylag független a Krisztusba vetett hittől. Most, mikor a filozófiai pluralizmus polgárjogot nyert az Egyházban, azt kérdezhetik egyesek: van-e speciálisan keresztény erkölcs (tan), vagy csak keresztény hit van, ami legföljebb motiválhatja a filozófiai állásfoglalástól függően változó erkölcstanokat.

A II. Vatikáni Zsinat jól látta a fölvetett problémákat, és jóllehet P. Congar- nak igaza van, amikor azt mondja, hogy „. . . a Zsinat nem kezdett bele az erkölcsteológia megújításába“3, mégis a papság képzéséről kiadott zsinati határozat a teológiai erkölcstan megújításáról ezeket mondja: „(Ugyanúgy) meg kell újítani a többi teológiai tárgyat Krisztus titkával és az üdvösség történetével való elvenebb kapcsolatuk révén. Különös gondot kell fordítani az erkölcstan tökéletesítésére: ennek a tudományos kifejtése táplálkozzék jobban a Szentírás tanításából és világítsa meg a hívek Krisztusban való elhivatásá- nak a magasztosságát, és azt a kötelességüket, hogy a világ életéért szeretet- ben gyümölcsöt hozzanak.“4

E gondolatok szellemében próbálunk válaszolni az alábbi kérdésekre. Az első részben a „fejlődő erkölcsiről szólunk, amelynek alapja a keresztény számára Jézus Krisztus (a); majd az Egyház erkölcsi tanításának fejlődéséről (b). A második részben a hivő ember erkölcsi személyiségének fejlődését vizsgáljuk az Egyház közösségében.

I.

a) Az első evangéliumban Jézus így kezdi meg tanítását: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében!“ (Mk 1,15) Mit jelent ez a „megtérés“? A hit aktusát, de többet is: az életnek, életmódnak, magatartásnak a megváltoztatását. A kereszténynek, aki hisz Krisztusban, joga és kötelessége is, hogy erkölcsi magatartását is teljesen reá építse. Hans Urs von Balthasar ezt így fogalmazta meg; „A keresztény etikát Jézus Krisztusból kiindulva kell kidolgozni. Mint az Atyának a Fia, teljesítette a világban az Atya akaratát, és ezt .értünk tette'. így tőle, minden erkölcsi tevékenység konkrét és teljes normá16