Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Pápai Lajos: „Fejlődő erkölcs - erkölcsös fejlődés“

kor gyökeres akadályává válik Isten Országa növekedésének, és már nem tölti be közvetítő szerepét. Magában az Isten Országában is meg kell különböztetnünk két történelmi szakaszt: a végső, végleges állapotot (lásd föntebb a tökéletes boldogságról) és a földi korszakot, amely növekedés az eszkato- lógikus teljesség felé, arra törekszik, hogy az újjászületett emberiséget egy- begyűjtse Feje, a dicsőséges Krisztus köré, — de földi korszak, keveredik benne a jó a rosszal (búza és konkoly, a kidobott hal . . . Mt 13,36-50)

Tehát a Krisztus hozta üdvösség mindennemű társadalmi valóságra is vonatkozik. Meghaladja és átalakítja, ugyanakkor azonban lehetővé teszi, hogy sajátos jelentőségében jobban megvalósuljon. Minden evilági és ideigvaló társadalmi tevékenység kétségtelenül megőrzi sajátos és önálló jellegét, mégis Isten az ő teremtő tervében végső soron Isten Országára „irányította“ őket.

VI. Pál szépen kifejezte ezt a fontos igazságot: „A szocializáció folyamatának erejében a társadalmi test a maga célját, ti. az ideigvaló földi jót követi; de ez a megváltott emberek számára előképe és előkészülete a szentek társaságának, amely Krisztus misztikus Testének rendeltetése.“ (Levél a caeni szociális hétre.) Következésképpen a kereszténynek hivatása egyik lényeges elemét kell látnia a világban, a társadalmi testben, ahol él. Krisztus hívása ennek az emberi társaságnak a szerkezeti elemein keresztül is eljut hozzá, ezeknek is az a feladatuk, hogy kegyelmének tere legyenek. Miután tudatosítottuk magunkban az evangéliumi üzenet erkölcsi tartalmát, meg kell vizsgálnunk a jelenben adott történelmi feltételeket, amelyek között fel kell fognunk és meg kell valósítanunk ezt az üzenetet.

(Jean-Marie Aubert: Vivre en chrétien au XXe siécle. Éditions

Salvator, Mulhouse 1976. I.k.35—57. o. Rövidített fordítás.)

Pápai Lajos

„FEJLŐDŐ ERKÖLCS — ERKÖLCSÖS FEJLŐDÉS“

Változó világban élünk, és változik az emberek erkölcsi tudata is. Változnak az „erkölcsök“, vagyis ahogy élünk, s amit a szociológia s a statisztikák rögzíthetnek; s változik az „erkölcs“ is, vagyis az elvek, amelyek alapján értékeljük az „erkölcsöket“.

A „Panorama aujourd’hui“ c. lap 1973-ban rendezett egy körkérdést e címmel: „Van-e még erkölcs?“' Sokan — amint ez a beérkezett válaszokból kiderül — úgy érzik, hogy olyan mély kulturális stb. változást élünk át, hogy a legalapvetőbb erkölcsi elveket is kérdésessé lehet — kell — tenni. E megítélések mögött felismerhetjük:

15