Szolgálat 36. (1977)

Halottaink - Turcsányi Sipos József (Uhl Antal) - Dr. Vecsey József (V-y-s)

Igazi lelki nagysága valóban betegsége idején nyilvánult meg. Bár alkatilag gyönge, idegzetileg érzékeny volt. hősies, csendes, sőt derűs türelemmel viselte fájdalmait az utolsó pillanatig. Pedig közben még a testi szenvedésnél is nagyobb csapás érte. Sze­retett húga, akivel szülei és öccse halála után oly hosszú ideig együtt élt, s aki ka­rácsonykor még itt meg is látogatta, hirtelen, bár nem váratlanul elhunyt. És ő még csak a temetésére sem mehetett el állapota miatt. De a két testvér nem sokáig sza­kadt el egymástól. Pár hét múlva, febr. 14-én, mint Szt. Benedek Skolasztikát, követte testvérét a mennyei hazába. A jó Isten szeretete megkímélte a hosszas haláltusa gyöt­relmeitől; szépen és csendesen távozott tőlünk, úgy, ahogyan élt. Conf rater TURCSÁNYI SIPOS JÓZSEF (1904—1977) 1977. jan. 9-én Zalaegerszegen meghalt Turcsányi Sipos József vásárosmiskei ny. plébános, a szombathelyi egyházmegye egyik legbuzgóbb papja. Atyja táblabíró és a zalaegerszegi egyházközség világi elnöke, anyja Mayer István esztergomi vál. püspök unokahúga volt. Az öt testvér közül ő volt a legidősebb. Kertészeti főiskolát végzett, de nem léphetett erre a pályára, mert súlyos hátgerincbetegsége évekig ágyhoz kö­tötte. Innen hívta az Úr szolgálatára. 1934-ben szentelték pappá. A lelkek szeretete vitte a kulturális és lelkipásztori szempontból elhanyagolt Göcsejbe, először káplán­ként Alsóbagodra és püspöki biztosként Pajzsszegre, ahol új lelkészséget, ideiglenes kápolnát, iskolákat, tanítói lakásokat létesített. Vashosszúfalun továbbfejlesztette a megalapított lelkészséget, majd Vásárosmiskén működött mint plébános 1944-től 1973- ig. Ekkor munkaképtelenné vált, és szülővárosában nyugdíjba kellett vonulnia. Haláláig megmaradt a szegény és alázatos Krisztus hű tanítványának. Került min­den hiúságot és fényűzést mind otthonában, mind egész megjelenésében. Nem vett magának új bútort, hanem megelégedett a hazulról kapott egyszerű berendezéssel. Vaságyon feküdt. Sohasem keresett magas állást, címet, kitüntetést, egyszerű falusi plébánosként élte le papi életét. De ebbe aztán belevitte minden buzgóságát és ener­giáját. A gyerekek és az ifjúság rajongva szerette. Szentbeszédei tüzesek voltak. Az új magyar miseliturgiát olyan tökéletesen tudta megvalósítani, hogy nyilvánosan kö­vetendő például állították oda. Művészi ízlését hirdeti az általa tervezett monumen­tális bazaltköves hősi emlékmű Vásárosmiskén és az ottani templom belső átalakítá­sa. A plébániaépületet időálló anyaggal megújította és közmüvesítette. Két hold szán­tót bérelt és azon levendulát termesztett, ebből saját szerkesztésű párológépezettel levendula gyógyolajat készített, és az egész országba sokaknak küldött belőle. A be­folyt jövedelmet nagyobbrészt jótékony célra fordította. Szentferenci dalos lelkülete mindenkire nagyon hatott, aki közelébe jutott. Sok hangszeren játszott, kellemesen énekelt. Népszerűségét mutatja, hogy egész Vasban és Zalában Jocó bácsinak hívták. Nem csoda, ha mosollyal az arcán távozott isteni Mestere színe elé. Uhl Antal Dr. VECSEY JÓZSEF (1913—1977) „Sacerdotum sors improvisa mors“ — „Hirtelen halál — papi sors“; ez az ismert közmondás teljesedett be Dr. Vecsey Józsefnek, az „Életünk“ főszerkesztőjének sorsá­ban is. Még java életkorában ragadta el a halál, akkor, amikor még jövő tervekkel fog­lalkozott, — bár nem egészen váratlanul. Mert egészségi állapota már évek óta a tüdő­asztma jegyét viselte magán, ami különleges kezelést kívánt, és gyógyszerek halmazá­nak használatát tette szükségessé. Dicséretére legyen mondva, nagy türelemmel vi­selte sorsát, sohasem hallottam panaszkodni. » 105

Next

/
Thumbnails
Contents