Szolgálat 36. (1977)
Halottaink - Koller József SDB (Farkas Lajos SDB)
Dr. Vecsey József korán elveszítette mindkét szülőjét, s mint a szombathelyi árvaház növendéke végezte el középiskolai tanulmányait — hat év alatt — a premontreiek gimnáziumában. A teológiai tudományok elsajátítására Mikes János püspök Budapestre küldte egyetemre. Fölszentelése (1938] után hamarosan megszerezte a teológiai doktorátust. Első állomáshelye Zalaegerszeg volt, ahol Mindszenty József apátplébános mellett kápíánkodott. Ez volt a kezdete annak a kapcsolatnak, amely később Bécsben titkársághoz vezetett a bíboros mellett. Majd hamarosan hittanárként működött, először a zalaegerszegi Notre Dame zárdában a tanítónőképzőben, utána a szombathelyi Falu- di-gimnáziumban. Innen lépett elő teológiai tanárnak a szombathelyi szemináriumban. 1952-ben emigrált Svájcba. St. Gallen-ben négy évig lelkészkedett, majd kb. hat évig a párizsi magyar lelkészséget vezette, s mellette a főlelkészi teendőket is elátta. 1968-tól kezdve teljesen a sajtóapostolkodás ügyének és az írásnak szentelte életét. Már Párizsban alapított egy lapot az ottani magyarság számára „Sorsunk“ címen. Később St. Gallen-ben rendezett be egy kis nyomdát, ahol a „Hiszek“-et állították elő. Ennek helyébe lépett 1969-től az „Életünk“ c. lap, amely a mai napig az általa alapított nyomdában készül. A sajtóapostolkodás mellett több könyvet is adott ki, magyar és német nyelven. Dr. Vecsey József főfeladatát abban látta, hogy hazáját, Egyházát a sajtó útján és tollával szolgálja. Amint egy paptársa halálakor részvétlevelében írta: „Nemes papi lelke nem ismert nyugalmat, ha Isten, Egyház, haza sorsáról volt szó. Mindig nemes tűz emésztette, hogy mit tehet keresztény hazája érdekében.“ De mint lelkipásztor is hatásosan tudott bánni híveivel, mint egy Amerikába szakadt magyar hölgy nemrégen mondta nekem. Nem győzött hálálkodni, mennyire megvigasztalta őt nehéz lelkiállapotában. Egyik svájci magyar híve is „jóságát, emberszeretetét" őrzi szívében. Valóban mindig kész volt segíteni nemcsak vigasztaló szóval, hanem anyagilag is, ha komoly esetről volt szó. Mindenki úgy szolgálja Isten, Egyház és hazája ügyét, ahogy tehetsége és körülményei engedik. Dr. Vecsey József ezt a betű erejével vélte elérhetőnek, éspedig, ezt nyugodtan elmondhatjuk, nem közönséges eredménnyel. Halála előtt, az utóbbi időben támadások célpontja lett, ami bizonyára nem csekély lelki fájdalommal töltötte el. Talán ez a körülmény siettette halálát. Adja meg neki az örök Bíró áldozatos, önfeláldozó, önmagát felemésztő munkájáért a hű szolgáinak ígért örök nyugodalmat! V-y-s KOLLER JÓZSEF SDB (1894—1977) Életének 84., áldozópapságának 60. évében hunyt el csendesen, a betegek szentségével megerősítve 1977. máj. 3-án Pannonhalmán. Az egyszerű és szegény emberekért égő fáklya lobbant el halálával. Budakeszin született 1894. febr. 27-én. A gimnázium alsó osztályait a II. kerületi Egyetemi Gimnáziumban végezte. A budai kapucinusoknál lakott és itt ministrált. A felső osztályokat az esztergomi bencés gimnáziumban fejezte be jeles eredménnyel. A teológiát Esztergomban végezte. Már akkor jóságos duktora volt kispaptársainak a szemináriumban. 1917. máj. 13-án Csernoch János prímás szentelte pappá, s a közeli Muzslára helyezte káplánnak. 1921. dec. 5-én kellett átjönnie a Dunán, és az esztergomtábori fiúnevelő otthonban valóságos atyja, testvére, barátja lett az első világháború árváinak, utcára került elhagyottjainak. Itt kötötte magát egész életre a szegény ifjúsághoz. Már 1924. júl. 31-én egyházmegyei elbocsátó levelet kapott főpásztorátol, hogy hétévi szolgálat után Don Bcsco ennsdorfi szalézi noviciátusába vonuljon. Egy év múlva azonban 106
