Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - A pápa karácsonya a munkások között
AZ EGYHÁZ SZAVA A PÁPA KARÁCSONYA A MUNKÁSOK KÖZÖTT 1972 karácsonyán VI. Pál az éjféli misét Rómától kb. 50 km-nyire északra, Ponzano és S. Oreste község mellett, egy alagutat építő munkások között mondta. Előmunká- suk a következő szavakkal köszöntötte: Szentatya, mindazoknak a nevében szólok, akiket itt lát, és a többiek nevében is, akik ebben a pillanatban nincsenek itt. Sokan vagyunk, Olaszország minden vidékéről. Azért vagyunk itt, hogy dolgozhassunk és ezzel családunkat eltarthassunk. A munkánk nehéz. Rossz levegőt kell beszívnunk. Sokszor forgunk veszélyben. Gondolataink mindig otthon időznek, feleségünknél, gyermekeinknél. De vigasztal az Istenbe vetett hit és az a bizonyosság, hogy a hegyi munkások védőszentje mellettünk áll és védelmez. Az elmúlt években a püspök jött közénk Szent Borbála ünnepére. ‘Most úgy gondoltuk, Szentségedet hívjuk meg. Egész természetesnek tartottuk, hogy megkérjük a nagy keresztény család atyját, látogasson meg minket, hiszen ő különösen szereti legegyszerűbb gyermekeit. Egész szívünkből köszönjük, Szentatya, hogy ma éjjel eljött, hogy velünk töltse a karácsonyt. Megígérjük, hogy igazi keresztényekként élünk, mindig becsületesek és jók leszünk, mint ahogy az evangélium és szent hitünk tanítja. Szentatya, imádkozzék nagyon értünk! Mi nem tudjuk, hogy kell jól imádkozni. Csak akkor jut eszünkbe az Isten, ha bajba jutunk vagy szomorúak vagyunk. De ma éjszaka nagyon megkérjük a Kisjézust: oltalmazza és tartsa meg sokáig közös atyánkat, a pápát, aki ezen az emlékezetes éjjelen eljött hozzánk. Kérjük, Szentatya, adja bő áldását ránk és családunkra, gazdáinkra, munkánkra, Olaszország minden hegyi lakójára és munkására. A Szentatya szavai: Nincs itt most helye sok beszédnek. Csak az üdvözlésnek egy szavát, egy különleges üdvözlő szócskát nektek, kedves munkások, és mindazoknak, akik itt végzik fáradságos munkájukat, ebben az alagútban, amely most még olyan, mintha inkább barlang lenne. A hatalmas gépek fülsüketítő lármájában, a vakító fények között, a légszabályozó berendezés mellett nem nélkülözhető el az ember jelenléte. Állandó, szinte emberfölötti erőlködéssel kell bevetnie erejét. Mit mondjak nektek? Derék, erős, nagyszerű emberek vagytok! De legalább magyarázattal tartozom nektek. Nem kíváncsiságból jöttem ide, nem is saját érdekemből. Azért jöttem, hogy tiszteletet adjak nektek, mint a munka hőseinek. Ti, akik a föld belsejébe hatoltatok, azt gondolhatjátok, hogy megfeledkeztünk rólatok. Pedig inkább az emberi társadalom csodálatát és elismerését érdeműtek, hiszen annak haladásáért dolgoztok, fáradtok. I Azért jöttem, hogy megáldjalak benneteket és munkátokat. Azért, hogy Krisztust keressem közöttetek, akinek — bár méltatlan — helytartója vagyok. 60
