Szolgálat 35. (1977)

Az egyház szava - A pápa karácsonya a munkások között

Mert ő, Krisztus is istállóban született, talán olyan barlangban, amely hasonlított ehhez vagy nem volt sokkal különb. Végül pedig keresztre szegezve halt meg. Ez a kereszt először a gyalázat jele volt, később azonban a diadalé. Igen, fáradságos munkátok hasonló körülményei arra a gondolatra indítanak, hogy Krisztus itt van közietek. Ahol az ember arca verejtékével dolgozik és fárad, ott Krisztus a maga módján jelen van.

Ez az éjszaka karácsony éjjele! Krisztus itt akar lenni, hogy békéről és reményről beszéljen nektek is, és áldásunk által baráti vigasztalást nyújtson nektek.

Az éjféli mise alatt a pápa homíliát mondott. Ennek bevezető és befejező részéből idézünk:

Most mindenekelőtt hozzátok szólok, az építkezés munkásaihoz: hozzátok, munkások, alagútfúrók, mesteremberek és segédmunkások, és mindazokhoz, akik együttműködnek veletek ebben a kemény, fáradságos, főleg testi munkában, amely megkívánja minden testi erő megfeszítését, elfáraszt és eltompítja a gondolkodást.

Egy pillanatra szeretném a figyelmeteket fölébreszteni, és megvonni tőletek az álmot, amelyre minden jogotok meglenne. Mindenekelőtt azt szeretném megmondani nektek, miért jöttem ma éjjel hozzátok. Miért jöttem? Mert nekem is üzenetet kell hoznom hozzátok. Nézzétek: követ vagyok, vagy jobban mondva apostol. Az „apostol“ szó éppen ezt jelenti: követ, vagyis megbízott, egy hír átadója. Az én esetemben egy rendkívüli hír hozója. Éppen arra küldtek, hogy egy jóhírt — az evangéliumot közvetítsem nektek, egy nagyon jő hírt, amely mindnyájunkra vonatkozik, tirátok is.

Szinte hallom, amint kérdezitek: Ki küld téged? És honnan jössz? Hát nem te vagy a pápa, aki a többiek élén áll? Ki adhat a pápának parancsot, ki küldheti el mint valami követet? — Az Úr küld engem, Jézus Krisztus, akinek apostola és helytartója vagyok. De ugyanakkor szolga is vagyok, — sőt annál is több: éppen hivatalom, a rám bízott szolgálat értelmében mindenkinek a szolgája, a ti szolgátok is. Szolga, aki ebben a percben semmi mást nem tart szeme előtt, mint mindenki javát, a ti javatokat.

Krisztus egy lett közületek, hogy kinyilvánítson nektek egy titkot, amely mindnyájatokra vonatkozik: szeret benneteket! Egyenesen miattatok jött le az égből. Nem vagytok akárkik, nem vagytok kitaszítottak, nem vagytok puszta szám millió más között. Krisztus szíve nem feledkezett meg rólatok. Emberek vagytok, mint ő; személy, akivel találkozni akar. Ne kételkedjetek: így van, ez az igazság. Ne féljetek: ismer benneteket, szeret, neveteken szólít, és azért jött, hogy utánatok járjon . . . Szeretném, ha megértenétek méltóságotokat, amelyet éppen Krisztus születése ad nektek.

Azért mondjuk mindezt nektek, mert a munka világa képviselőinek tekintünk benneteket, sőt a világ képviselőinek, amely éhezi és szomjazza az igazságosságot, a szegények és szenvedők képviselőinek, akik sírnak, remél61