Szolgálat 35. (1977)
Könyvszemle - Engelbert Gross: Misekönyvem (Hegedűs E.)
és az élet újjáalkotását kell állítani. Szomorú, hogy van munkaerkölcsünk, munkaasz- ketikánk, esetleg munkamisztikánk, de nincs a munkának teológiája. (Ma, húsz év múlva sincs!) Hová jutott a 19. századi spiritualizmus? .Igen lapos polgári liberalizmusba, blazirt és perverz szabadságfelfogásra, a belső érték megvédelmezésének álszent bizonygatására, és végül az igazi testvériség halálos megrázkódtatására.“ Az ember azzal jut el saját tökéletességére, hogy a természetből emberi világot, civilizációt alkot. .A civilizáció bölcs viszony a szükségletek kielégítése és a tovább fejlesztett teremtés között, a munka szép gyümölcse." Elvileg ennek a folyamatnak minden állomása haladást jelent. Óvni kell persze itt a veszélyektől és a naív optimizmustól. Az ember lényege a munkában nyilvánul meg, de a munka nem azonos az ember lényegével. Nem istenünk. Elutasítjuk a „szociológiai monizmust" is, amely az embernek csak fizikai szükségleteit veszi figyelembe. Kétségtelen azonban, hogy a munka befolyásolja az ember egész lélektani, erkölcsi és lelki magatartását. Teljes dinamikájában kell vizsgálnunk: személyes és közösségi, metafizikai és történelmi jellegében. A munka célja ma már nem a puszta kenyérkereset, hanem a közvetlen alkotás az egyéni és közösségi haladás szolgálatában. Még az egyszerű munkás is homályosan tudatában van ennek. Az egyesek a közösség keretében tevékenykednek. így a munka a humanizáció és szocializáció sarkpontja. Egy üzem, egyfajta munka emberei közt a közös mű munkálásának szolidaritása, értéktudata fejlődik ki, belső szabadság a kényszerben, eleddig ismeretlen „szociális hőmérséklet“. Nem puszta egymás mellett állás és összeadódás ez (a liberalizmus tévesen fogta fel az egyéni szabadságok „koalíciójának"), hanem koncentráció és energiasokszorozódás. Hogy a valóság sokszor egészen más, mint az egységnek ez a paradicsomi álma? A keresztényt ez nem lepi meg. Tudja, hogy a munka is, mint a szeretet és minden más, megváltásra szorul. A Genezis isteni utasítása után következett a bűn, és elsődleges befolyással volt a munkára is. Lényeges természete azonban megmaradt. Az elidegenedés, a személyiségromboló kollektivizmus csak tragikus közbenső állomások, a szocializáció folyamatának emberi visszája. Végső soron a közös vállalkozások belső ereje a spiritualizálódás felé vezet, és szabadító erőt képvisel. Az ember az anyaggal való érintkezésében Isten szereteté- nek közvetítője az anyaghoz. Isten terve szerint az ember hivatása, hogy a mindenség ura legyen. Az ember tehát Isten munkatársa a teremtésben, miközben Isten számol a kockázattal, hogy meg is fordíthatja az isteni tervet. Olyan teológiai és lelkiség! tanítást kell tehát kifejlesztenünk, amelyben a munka világa megtalálja egyensúlyát és keresztény értelmét. A munka „nem az emberi tökéletesedés puszta eszköze, hasznosságok, előnyök, felvirágzási lehetőségek egyszerű kötege, amelyet jámbor szándék által erkölcsössé teszünk." Nem elég a külsöséges moralizálás, az „érdemszerző eszköz" gondolata, csalódás a jószándékot a dolgok tárgyi természete elé helyezni. Képtelen állítás, hogy magának a tettnek alig van jelentősége, csak az Isten iránti szeretet számít a földi valóságokra való tekintet nélkül, (gy csupa-jóakarat keresztények gyakran lehetetlenné teszik saját tevékenységük Igazi felfogását, meghiúsítják hatékonyságát. Meg kell látnunk, hogy a munka, „a munka civilizációja" önmagában értékes a világ kialakítására és az emberiség történelmi sorsára vonatkozólag, megvan a sajátos igazsága és hatóereje. Másodrendű cél, de a maga rendjében sajátos cél. Történelmi pillanatban élünk. A munka humanizmusának kialakításáról van szó. Hangsúlyozottan és szervesen meg kell adni teológiai helyét az emberi tevékenység egészében. Ha ismét visszaadjuk egész tartalmi gazdagságát, akkor állítjuk újból vissza igazi, a Teremtőtől rendelt helyére, kozmikus és emberi szerepébe. S. M. Engelbert Gross: Misekönyvem. Opus Mystici Corporis, Bécs 1977, 63 o. Csinos kiállítású, zsebkönyv formájú gyermekmisekönyv, pontosabban — mint alcíme is mondja — bevezetés a szentmiséhez. Színes képei kifejezőek, a lényegre 91
