Szolgálat 35. (1977)

Eszmék és események - Megszentelni az emberi erőfeszítést (Teilhard de Chardin - Szabó Ferenc)

Az élet megtanít rá, hogy ez a végső biztonság nem lehet emberekben, még a legjobbakban és legkedvesebbekben sem. Nem lehet a filozófia, a művészet, vagy az emberi erő akármi alkotása. Csak Krisztus szeretete bizonyos. Még azt sem mondhatjuk: Isten szeretete. Mert hogy Isten szeret bennünket, azt véglegesen csak Jézus Krisztustól tudjuk.

Csak Krisztus szeretete bizonyos. Csak az áll szilárdan, ami akkor nyilatkozott meg, amikor ő a világ terhét hordozta. És ami még szilárdan áll ott, ahol örök életről és örök halálról van szó, az csak Jézus Krisztus felől szilárd.

Készek vagyunk-e a kor, a világ terhe alá odahajtani a hátunkat?

Mindannyian teherhordók vagyunk. Azért egyikünk sem mondhatja, hogy senkinek sincs szüksége rá, hogy egyáltalán nem fontos, él-e, hal-e, hiszen őrá senki sem vár. Mindenki hordozza a maga részét — és ezzel az egészet. A családját — a városát — az országát — az egész világot.

Meghajtjuk a hátunkat, — mosolyogva, szívünk vidámságában.

Hisszük, hogy a világ terhe könnyebb lesz, ha hordozzuk;

hisszük, hogy életünk szebb lesz, ha a terhet hordozzuk;

hisszük, hogy így egy kicsivel több krisztusi megváltás jön el a világba.

Tudunk a világ terhéről. Tudunk az Egészről. Tudunk a végső, nagyszerű zárókőről.

Csak Krisztus szeretete bizonyos e világon.

Johannes Rosche

MEGSZENTELNI AZ EMBERI ERŐFESZÍTÉST

Gondolatok Teilhard de Chardin műveiből

Teilhard müvét különböző szempontokból tanulmányozták: természettudományos (főleg paleontológiái), filozófiai, teológiai, szellemtörténeti, lelkiségi stb. nézőpontból. Eszmerendszere annyira egységes, oly könnyen „szisztematizálható“, hogy a Teilhard- kutatók nehezen állhatnak ellen a kísértésnek, hogy zárt rendszerként mutassák be a teilhardizmust. Egyébként Teilhard maga is szenvedélyesen kereste a szintézist. De ennek a rendszeralkotásnak megvan az a buktatója, hogy összekeverjük a megismerési síkokat, nézőpontokat, „műfajokat". így aztán — a lét, a világ, az élet, a világnézet stb. teljes és kimerítő magyarázatát keresve Teilhard-nál — könnyen hiányosságokat, pontatlanságokat vélünk fölfedezni víziójában.

Valójában arra a kettős-egy: tudományos és vallási tapasztalatatra kell figyelnünk, amely életművében oly bámulatos szintézisbe simult. Termékeny és megtermékenyítő intuícióit kell elsősorban kiaknáznunk, és legmélyebb szándékára figyelnünk; ez a szándék pedig alapvetően vallási, lelkiségi. Teilhard kétségtelenül rangos tudós és figyelemreméltó gondolkodó (filozófus-teológus), de elsősorban szerzetespap, aki mindvégig, minden zaklatás ellenére hűséges az egyházhoz és a Jézus-Társasághoz. Nemrég kiadott naplói tanúskodnak arról, hogy minden a „lelkiségből“ fakad nála. Legfőbb vágya és törekvése az, hogy válaszoljon korunk kihívására: a mai embernek arra az igényére, hogy a modern világ szívébe bevigye lángoló hitét. Erről ír legfőbb „lelki könyve“, Az isteni miliő elején: ■>

77