Szolgálat 35. (1977)

Az egyház szava - Egyházatyák a munkáról (Miskolczy Kálmán)

a lusta szolgát kiáltó ellentétként a kis rovarokhoz utasítja: „Menj el a hangyához, te lusta, nézd meg, hogy mit csinál, s akkor bölcs leszel“ (Péld 6,6). Az ítélet napján bőven lesz okunk félelemre, mert a kérdések között* nemcsak az szerepel majd: dolgoztál-e, hanem az is, hogy képességeidnek megfelelő mértékben munkálkodtál-e? Amint megmondotta: „Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek“ (Lk 12,48) . . . Úgy tehetünk szert összesze- dettségre, ha minden munkánk előtt kérjük Isten segítségét annak sikeréért, és egyben hálát adunk, amért erőt adott arra, hogy dolgozhatunk; továbbá legfőbb célunknak tekintjük, hogy munkánkkal az Ö tetszését elnyerjük.

Aranyszájú Szent János (344 k.—407) homíliája Szt. János ev. 6,26-27-hez

Vannak egyesek, akik dologtalanul szeretnének élni, s ezek félremagyarázzák Jézus szavait, azt állítva, hogy az üdvözítő lebecsüli a kétkezi munka fontosságát; nos, itt a jó alkalom, hogy ezeket letorkoljuk. Azok, akik így beszélnek, rágalommal illetik a keresztény vallást, úgy is mondhatnám: nevetségessé teszik, mint a semmittevés melegágyát. Idézzük hát nekik először is Szt. Pál szavait: „Emlékezzetek Urunk Jézus szavaira: Nagyobb boldogság adni, mint kapni“ (Csel 20,35). De miből fog adni az, akinek nincs semmije, amiből adhatna?

De miért mondta Jézus Mártának: „Sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít. Pedig csak egyre van szükség. Mária a jobbik részt választotta“ (Lk 10,41)? És más helyen: „Ne aggódjatok a holnap miatt“ (Mt 6,34)? Tényleg jó lesz rámutatni e szövegek helyes értelmezésére, nem csupán azért, hogy a lustákat jobb belátásra bírjuk — ha ugyan van bennük fogékonyság ilyesmire —, hanem azért is, hogy bebizonyítsuk; az isteni kijelentés szavai közt nincs ellentmondás.

Egy másik helyen azt mondja az Apostol: „Testvérek, becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki éltetek, és nem szorultok rá senkire" (ITessz 4,11-12). Más helyen pedig: „Aki lopott, ne lopjon többé, hanenm dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködők- nek“ (Ef 4,28). E helyt Pál apostol nemcsak azt köti lelkünkre, hogy dolgozzunk, hanem hogy olyan jól és eredményesen munkálkodjunk, hogy legyen mit megosztani a szegényekkel is. Azt is kijelenti: „Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségük volt, a kezem munkájával szereztem meg“ (Csel 20,34) . . . Sátorkészítés volt a mesterségük (18,2).

Jézus szavai: „Ne aggódjatok“, nem azt jelentik, hogy „Ne dolgozzatok“, hanem hogy ne nyugtalankodjatok, lesz-e mit ennetek holnap; akiben van hit és megteszi, ami tőle telik, annál fölösleges az idegeskedés. Aggódás és munkálkodás két különböző dolog. A keresztény nem azért dolgozik, hogy minél többet halmozzon fel magának, hanem hogy legyen mit megosztani azokkal, akik szükséget szenvednek.

72