Szolgálat 35. (1977)

Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről

bek vagyunk, annál biztosabb, hogy nem tesszük tönkre magunkat, és nem tévedünk olyan ösvényekre, amelyek több szabadságunk biztosítása helyett teljesen megfosztanának tőle. „Az igazság megszabadít titeket“ (Jn 8,32).

13. Ebben az alapvető összefüggésben szeretnénk szólni korunk néhány kérdéséről.

III. Korunk problémái

ZŰRZAVAR AZ EGYHÁZBAN. — 14. Elismerjük, hogy téves lenne azt gondolni: az utolsó negyedszázad során az Egyházban tapasztalt változásoknak semmi közük a világ még nagyobb felfordulásaihoz. A világosság kedvéért mégis különbséget teszünk a két terület között.

15. A hivő katolikusokat az elmúlt években megzavarta, néha egészen összezavarta az a sokféle változás, amely példátlanul áll a modern történelemben. Ezeknek a változásoknak a következményei gyakran az egyes ember mindennapi cselekedeteire és viselkedésére vonatkoztak, következésképpen mintha — legalábbis neki úgy látszott — magukat az elveket érintették volna. Néhány évvel ezelőtt a katolikus ember külső gyakorlatokról volt felismerhető, mint mondjuk a hústól való tartózkodás pénteken, böjt és különböző bűnbánati gyakorlatok, kötelező ünnepek megtartása stb. A liturgia szerkezete változatlan volt, ugyanaz maradt századok óta. Különféle áhítatgyakorlatok is sérthetetlennek és pótolhatatlannak tűntek, szükségszerűnek a hívők vallási életében. A pap a közösség lelkiismerete gyanánt jelent meg, és az Egyház tanítását tekintéllyel értelmezte, aminek rendszerint senki sem mert ellentmondani.

16. Ma ebből sok minden megváltozott. Sok bűnbánati gyakorlat, pl. a böjt és a megtartóztatás, mindenkinek saját belátására van bízva. A liturgiában a részvételt és a személyes elkötelezést hangsúlyozzuk. A biblikus megújulás háttérbe szorított egyes hagyományos ájtatosságokat. Ami a papot illeti, szerepe ma sem kevésbé fontos, de kevésbé „imponál“. Ma Is kötelessége, hogy közösségét Isten útjaira és az erkölcsösség elveire tanítsa, de jobban megérti, hogy végső soron a döntést mindenki maga hozza meg, — mint majd később leírjuk.

ZŰRZAVAR A VILÁGBAN. — 17. Ritkaság, hogy a világban végbemenő változások ne befolyásolnák az egyházat, vagy megfordítva. A megzavarodásnak ebben a korszakában a nép erkölcsisége gyökeréig megrendült. Általános magatartás, hogy „mindent nyugodtan megtehetek, ami nem sért mást.“ Laza engedékenység söpör végig társadalmunkon. Olyan gyakorlatok, amelyeket azelőtt teljesen elfogadhatatlannak tekintettek, fokozatosan a magatartás általános szabályai lettek. Elég emlékeztetni az abortusz gyakorlatára, az eutanázia érdekében kifejtett növekvő nyomásra és az élet ellen irányuló egyéb megnyilvánulásokra, hogy lássuk állításunk igazságát. Mindezek közepette a törvényhozók különbséget tesznek aközött, amit a törvény megkíván és aközött, amit egyéni szinten lehet jónak vagy rossznak tartani.

67