Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről
Még katolikus törvényhozók is gyakran azt tartják, hogy a törvény nem igazodhat vallásos meggyőződésből eredő elvekhez. Sok keresztény befolyása alá kerül ennek, és abba a gondolati csapdába esik, hogy úgy gondolja: ha valami törvényes, annak erkölcsileg is elfogadhatónak kell lennie. 18. Egy másik tényező az a széles körű propaganda, amely a családtervezést és a szexuális szabadságot a maga egészében a magánélet, az egyéni erkölcsi meggyőződés keretébe utalja (Gaudium et spes, 30). Nagyjából mindenütt elterjedt az a felfogás, hogy „mindenki ezt csinálja", ha pedig mindenki csinálja, akkor föltétlenül megengedhető. Végül társadalmunk gazdasági és politikai helyzete is hozzájárul erkölcsi érzékünk rombolásához. Nyugodtan elfogadjuk azt a gazdasági egyenlőtlenséget, hogy egyeseknek roppant vagyonuk van, másoknak meg alig valamijük. Ehhez járul a társadalom elszemélytelenedése és az ember kizsákmányolása. Mindezek és még más tényezők odavezettek, hogy a hagyományos erkölcs felborult, vagy legalábbis az erkölcsi értékek komolyan kérdésessé váltak. A ZŰRZAVARRAL SZEMBENI VISELKEDÉS: LELKIISMERETI TÍPUSOK. — 19. Ezekből a tényezőkből származott az a lelkiismereti zűrzavar, amelyre nyilatkozatunk elején céloztunk. Ha kicsit túlságosan egyszerűsítünk is, talán hasznos, ha az általános helyzettel szemben való viselkedést három típusba osztjuk. Ezek a kategóriák nem foglalnak magukba mindent, de igen jól összefoglalják a mai katolikusok általános magatartásának lehetőségeit. 20. A) Az első csoportba tartoznak azok, akik statikus vagy önelégült lelkiismeretet alakítottak ki. Ezek az emberek nem fogadják el azt a dinamikát, amely az Egyház és a társadalom változásai mögött meghúzódik, és nem látják azt a pozitív értéket, amely az erkölcsi felelősség személyes vállalásából származik. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az Egyház a legapróbb részletekig megmondja nekik minden kötelességüket. Ez a lelkiismereti magatartás természetesen tagadása a felelősségnek, és odáig vezethet, hogy mindenestül tagadjuk korunkban a Lélek működését és annak pozitív értékét. 21. B) Az ellenkező végleten a túlzottan dinamikus és forradalmi lelkiismeretet találjuk. Ez azt az embert jellemzi, aki teljesen félreértette azt a gondolatot, hogy végső soron Isten előtt mindenki maga a bírája cselekedeteinek, és a végső döntés csak a maga feje után történhet. Azok, akik ebbe a kategóriába tartoznak, az értelmes döntésre szóló felhívást a törvény, az objektív szabályok eltörlésévé torzítják, s arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy senki, az Egyház sem mondhatja meg nekik, mit tegyenek. Ritkán mondják ki ilyen világosan, de a túlzott szubjektivizmus útja szükségképpen ide vezet. 22. C) Középúton található az a lelkiismeret, amelyet a mai társadalomban élő ember, de különösen a katolikus keresztény kellő magatartásának tekintünk. Mondhatjuk ezt dinamikus keresztény lelkiiismeretnek. Ez a lelkiismeret arra vezet rá, hogy felelős magatartást tanúsítsunk valaki iránt: Jézus, a közösség, az Egyház stb. iránt. Mindazok, akik ebbe a kategóriába 68
