Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről
tény, méltóságodat. Válj azzá, ami vagy: másik Krisztussá“ (Nagy Szt. Leó pápa első karácsonyi beszédéből). 4. Ebben az összefüggésben kívánjuk elétek adni ezeket a meggondolásokat a lelkiismeretről. Néha szükségképpen lecsúszunk erről a magaslatról, hiszen az ember törékeny és könnyen eltévelyedik. De mindig azoknak az embereknek a derűs öröme él bennünk, akik tudják: feltámadott Urunkban már diadalmaskodtunk. I. A lelkiismeret fogalma ALAPFOGALOM. — 5. Az idők jelei még negatív vagy ártalmas arculatukkal is sok mindenre megtanítanak. Még a legoptimistábbak is aligha tagadhatják, hogy korunkat félelmetes zűrzavar jellemzi az ember erkölcsi életét és a sok századon át magától értetődőnek vett értékek értelmezését illetően. A gondolkodásnak ehhez a zűrzavarához szeretnénk most hozzászólni, és bizonyos lelkipásztori irányelveket nyújtani. Elsősorban katolikus híveinknek szólnak, de ajánljuk őket minden jóakaratú ember figyelmébe, akiknek nem közömbös, hogyan őrizzük meg civilizációnk és kultúránk legjobb elemeit. Egész különösen számítunk azokra, akik velünk együtt hisznek a Megváltó Krisztusban mint életünk vezérében. 6. Ha következetesek akarunk lenni — hiszen nyíltan elismertük, hogy zűrzavar uralkodik —, még magát a „lelkiismeret“ fogalmát sem vehetjük magától értetődő dolognak. Mindig kicsit kétértelmű kifejezés volt, és gyakran inkább költőien, mint világosan beszéltek róla. A lelkiismeret nem egyszerűen valami „csendes, vékony hangocska“, amelyet valami titokzatos mechanizmus ébreszt föl bennünk, ha egy gyakorlati elhatározással kerülünk szembe, pl. hogy egy adott cselekvésmód elfogadható-e vagy sem. A lelkiismeret az a végső ítélet, amelyet minden ember hivatott meghozná: vajon végrehajthatja-e ezt vagy amazt a cselekedetet azoknak az alapelveknek a megsértése nélkül, amelyeket élete szabályozóinak elfogad. Ha ezekkel az elvekkel ellentétben cselekszik, akkor azt mondjuk, hogy „lelkiismerete ellen“ tesz. KÜLÖNBÖZŐ JELENTÉSKÖRÖK. — 7. Következőleg a lelkiismeretnek különböző személyek számára különböző jelentésköre lehet. Ezt a gondolatot majd a következő részben, a lelkiismeret kialakításáról szólva visszük tovább. Egyelőre elég rámutatni, hogy egyesek magát a lelkiismeret létét is tagadják. Ezek a férfiak és nők nem fogadják el, hogy az ember rajta kívül álló törvényeknek lehet alávetve, egyszóval azt tartják, hogy saját gazdája és ura. Szoros logikai értelemben ezek az emberek következetesek. Csakhogy nehéz elfogadnunk kiinduló pontjukat. Lehet-e az ember legfelsőbb úr abban a mindenségben, amelyet nem ő alkotott? 8. Hogy valaki elfogadja a lelkiismeretnek azt az eszméjét, amelyet mi itt előterjesztünk, először is el kell ismernie, hogy az ember nem ura a mindenségnek, hanem alá van vetve egy nálánál nagyobb törvényhozónak. 5 65
