Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - Az ember tevékenysége a világban (Gaudium et spes)
nek, hisznek és imádkoznak. Hirdetjük nektek mindnyájatoknak, különösen ennek a megújulás és üdvösség után vágyakozó világnak, amelyet itt előttünk képviseltek, előttünk, Krisztus helytartója előtt (de ez a helytartó, hisz látjátok, maga is szegény ember, rászorul az irgalomra és a barátságra): „Ezt a napot az Isten adta! örvendezzünk és ujjongjunk miatta!“ (Zsolt 118, 24) Karácsony van! AZ EMBER TEVÉKENYSÉGE A VILÁGBAN A „Gaudium et spes“ zsinati konstitúcióból 33. Az ember mindig arra törekedett, hogy munkája és tehetsége révén minél különb életet éljen. Ma pedig főleg a természettudomány és a technika vívmányai révén kiterjesztette már hatalmát csaknem az egész természetre, és egyre tovább terjeszti. Az emberiség nagy családja lassanként egyetlen közösségnek ismeri föl magát az egész földkerekségen — és lassanként ilyenné is szerveződik —, elsősorban a nemzetek közötti érintkezés sokféle és egyre több eszköze segítségével. így ma már a saját iparkodásával szerez meg magának az ember sok olyan jót, amelyet hajdan jórészt felsőbbrendű erőktől várt. E roppant törekvés már az egész emberi nemet megmozgatja. Láttára sok kérdést vetnek föl az emberek: Mi az értelme és az értéke ennek a fáradozásnak? Hogyan kell használnunk mindezeket a dolgokat? Minő cél felé törekszenek az egyének vagy a közösségek? Az Egyháznak sincs mindig a keze ügyében a felelet az egyes kérdésekre, noha őrzi Isten igéjének leté- teményét, amelyből a vallási és erkölcsi élet szabályozó elveit merítjük. Szeretné tehát összekapcsolni az Egyház a kinyilatkoztatás fényét minden emberi szakismerettel, hogy megvilágosodjék az út, amelyen máris elindult az emberiség. 34. A hívők biztosak abban, hogy az egyéni és közösségi emberi tevékenység, vagyis mindaz a hatalmas erőfeszítés, amelyet az emberek a századok folyamán életkörülményeik javítására tesznek, magában véve megegyezik Isten szándékával. Az Isten képmására teremtett ember ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy vesse uralma alá a földet mindazzal együtt, ami hozzá tartozik, és igazságosságban meg szentségben kormányozza a világot: továbbá hogy Istent a mindenség teremtőjének elismerve visszavezesse hozzá önmagát és az egész világot, hogy amikor már minden az ember uralma alá kerül, megdicsőüljön Isten neve az egész földön. Vonatkozik ez a leghétköznapibb dolgokra is. Azok a férfiak és nők tehát, akik a maguk és családjuk léte fenntartásáért úgy munkálkodnak, hogy egyúttal az egész társadalomnak hasznára legyenek, joggal meg lehetnek győződve arról, hogy munkájukkal a Teremtő művét folytatják, embertestvéreik javát mozdítják elő, és személyesen hozzájárulnak az isteni gondviselés tervének megvalósulásához a történelemben. 62
