Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Sántha Máté: Marcel Callo

személyiség neki, hanem a nagy ÉLŐ, „minden pillanatom barátja“. A veleszületett módszerességgel naplót vezet, ahol pontos és részletes lelki tükör szerint ad számot napjairól. Szívesen olvas jó könyveket, rendszeresen részt vesz lelkigyakorlatokon, s ezekről mindig maradandó irányelveket visz magával. „Mit kell megígérnem Krisztusnak a jövendőre?“ Korán belátja, hogy a boldogság titka: mindennapos feladataink teljesítése. Nagy célja: „Mindennap egy kicsit hasonlóbbá kell válnom Krisztushoz."

Sugárzott róla — vallják társai — a nyugodt és szabad lelkiismeret öröme, békéje. Esténként az összejöveteleken, akármilyen fáradt is, halálra nevetteti társait tréfás dalaival, bűvészmutatványaival. Sőt egyszer egy püspöki kihallgatáson valami miatt olyan nevetésben tör ki, hogy jónak látja utólag mentegetni magát. Külsejére is ad: mindig rendesen, de szerényen öltözik.

Följegyzéseiből ismerjük az emberek iránti fáradhatatlan szeretetének szilárd alapját: „Az embernek mint teremtménynek teste és lelke van. Mint megkereszteltben ezenfelül még az istengyermekség kegyelme is megvan benne. A megkeresztelt tehát Krisztus titokzatos Testének tagja. Isten gyermekei vagyunk." Az egyik fiatal inas megindító hálával emlékezett vissza, hogyan tanította őt Marcel türelmesen, hogyan védte meg társai kaján tréfáitól, még ha közben neki is jutott belőlük. „Most, hogy már halott, néha hozzá fordulok, hogy keljen védelmemre, mint azelőtt.“ Szobácskája, ahol mindig rend uralkodik, állandóan rendelkezésére áll átutazó pajtásoknak a költséges szálloda helyett. Mikor tovább mennek, kikíséri őket a vonathoz, viszi a poggyászukat. Egyszer éppen moziba indul társaival, mikor eszébe jut, hogy két beteget kell meglátogatnia a kórházban. Azonnal lemond a filmről. „Ha sok mindened van, adj a vagyonodból, ha kevesed, adj a szívedből" — tartja egy arab közmondás. Marcel mestere az apró figyelmességeknek. Egyik előadásában mondta: mindig azt a szolgálatot kell tennünk másnak, ami éppen adódik; akár üljünk le vele kártyázni is, hogy az ideje hamarabb teljék!

A JOC-ban teljes szívvel dolgozik. 1937-ben részt vesz a tíz éves kongresszuson Párizsban. Később visszaemlékezve megállapítja: munkahelyén senkit sem sikerült a JOC eszméjének meghódítania. „Megelégedtem azzal, hogy jó keresztény befolyást gyakorolok. Mégis azt hiszem, létrehoztam egy kevés jót, mert mindig jó keresztény módjára viselkedtem, és mindig jó példát adtam." Plébániájának is egyik legszorgalmasabb munkása. 1941-ben valóságos haditervet készít társaival, hogy minél több fiatalt elhozzon a böjti lelkigyakorlatra és húsvétkor a szentségekhez. Száznál többet sikerül megnyerniük. Bátyja primíciáján a plébános kijelenti a jelenlevő papoknak: „Csak azt kívánom, hogy mindegyiküknek a plébániáján legyen egy Marcel Callo!“

Szeret sportolni, sokszor szerez csapatának babért. Szívesen szerepel műkedvelő előadásokon is, komoly és vidám szerepeket egyformán jól alakít.

54