Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Sántha Máté: Marcel Callo
könnyen jön indulatba, és van benne egy adag merevség. De igyekszik uralkodni magán, és lassan megtanulja a hajlékonyabb célratörést. Vezetői .jogköréhez“ sohasem ragaszkodik; ha emiatt szemrehányást tesznek neki, mosolyogva válaszol: „Hagyjátok csak a másikat, ha egyszer annyi élvezete telik benne.“ A műhelyben mint szedő dolgozik. Ez a munka jó érzéket és pontosságot követel. Amikor csak lehet, szentmisével és szentáldozással kezdi a napot. Azután még egy kicsit segít otthon. Munkaideje fél nyolctól délig, majd du. 2—64g, sőt hétig tart. Szabadsága nincs. Szombaton csak tízig dolgoznak, utána a piacra megy, és segít édesanyjának hazavinni a bevásárló táskát. Lelkiatyja, Martinais JOC-káplán így jellemzi Marcelt, a munkást: „Tudom, mennyire becsülte a munka nagyságát és szépségét. Tökéletesedni akart hivatása körében. Büszke volt munkás-voltára. Előadásaiban és beszélgetéseiben állandóan visszatért erre. A munka valóban a méltóság forrása volt számára, amely értékessé teszi az emberi személyt. .Megváltást' is jelentett neki, mert sokat kellett szenvednie a műhelyben tapasztalt nehézségektől. Ezért gyakran hangsúlyozta ezt a pontot, megmutatva: a munka fáradalmai és terhei eszközök, hogy a Megváltó Krisztushoz társuljunk. Nagyon tevékeny volt. Társai szívesen pihentek a hársfák alatt; ő ritkán he- verészett ott. Mindig akadt dolga: takarította a termeket, rendezte a könyvtárat stb. Példája olyan erőt kölcsönzött szavainak, hogy megnyerte társait. Ezért volt befolyása különösen mély. Még sokkal elutazása után is megőrizték pajtásai azt a jó gondolkodást, amelyet átöntött beléjük, mert őt magát teljesen áthatotta. Azt is tudom, hogy munkaszeretete és szorgalma kitűnő munkást csinált belőle. Munkaadói igen becsülték. Igazi apostol volt munkahelyén, mindenki szerette vagy tisztelte.“ A képzettség, amit magával hozott, nem különbözött társainak átlagától. Kezdetben elég nehézkesen beszélt és hibásan írt. Intelligenciájával és szívós akarattal küzdött föl magát igazi vezető egyéniséggé. Szívesen tartott előadásokat, de még meghittebb területe volt a közvetlen beszélgetés, az egyéni foglalkozás. Előadásaiban kiemelte: a munka hasznos a társadalomnak, megszépíti a világot. Igaz, fáradsággal és szenvedéssel is jár, de ennek nagy értéke van Isten szemében. A keresztény munkás „minden cselekedetében azon igyekszik, hogy isteni mintaképének, Krisztusnak, az Ácsnak erényeit sugározza.“ „Marcelnek nem volt két arca, csak egy, és ezt a keresztény arcot viselte mindenütt“ — mondta egyik pajtása. Meggyőződéséből nem csinált titkot. „Minden kereszténynek megbízatása — írta egyszer —, hogy tovább adja másoknak azt az isteni életet, amelyet ő maga kapott.“ Az Oltárlszent- ség számára nem „valami“, hanem „Valaki“. „Amikor átváltozáskor a Szentostyára nézek — mondja —, próbálok áthatolni a fátyolon, amely eltakarja előlem Jézus Krisztust, és azután egyesülök a magát feláldozó Krisztus Főpappal, s társaimat is egyesítem Vele.“ Krisztus nem Valaha-volt történelmi 53
