Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A lelkipásztori munka

vagy a Szociális Gondozó szerepét átvegye, nem is az, hogy a politikus vagy a közgazdász munkáját végezze. Neki Istennek Krisztus húsvétjában megnyilatkozó irgalmas, üdvözítő szeretetérői kell tanúskodnia. Munkájának az a célja, hogy minél többen elfogadják ezt a tanúságot, elmélyedjenek Istennek Krisztusban való szeretetében és éljék az evangéliumot. Különösen manapság kell vigyáznia, hogy a horizontalizmus népszerűsége idején, amikor a merő humanizmusra leszűkült világnézet annyira hódít, tisztán és vonzóan tartsa az emberélet vertikális, Isten felé nyíló dimenzióját.

Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy a lelkipásztor érzéketlen legyen hívei életbevágó problémái iránt. Ezt az evangélium nem engedi meg. Ezeket azonban neki mint lelkipásztornak kell szolgálnia. A II. vatikáni zsinat ugyanis Az Egyház a modern világban c. konstitúoiójában azt az álláspontot képviseli, hogy a világ ügyeinek közvetlen intézése a világi hívők feladata. Ebben a papnak hivatása vonalán az a szerepe, hogy „Krisztus feltámadása erejével“ (Fii 3,10) új emberré nevelje az embereket. Elhagyva az önzést, kizsákmányolást és erőszakot képesek lesznek igazságosabb és békésebb emberi együttélést felépíteni. A lelkipásztornak tehát nem a társadalmi küzdelmek frontján van a helye, hanem az emberformálás nagy munkájában van kimérve pótolhatatlan szerepe, hogy Krisztus Jézusban, az Új Emberben úgy alakítsa és nevelje híveit, hogy azok eredményesen tudják képviselni és megvalósítani a világban a keresztény életelveket, s így „az új emberiség előbar- cosaivá“ lehessenek (GS 30).

MINDENEKET ÖSSZEGYŰJTENI KRISZTUSBAN

Bármit tesz is a lelkipásztor, mindig Krisztus húsvétjának tanúságában jár s a „tegyetek tanítványaimmá minden népet“ (Mt 28,19) küldetés értelmében hívja és gyűjtögeti az embereket az Atyával való communio-ba Krisztus Misztikus Testén, az Egyházon keresztül, amely ennek a communio-inak földi elő- vételezése. Ebből a sokrétű munkából csak az igehirdetésre és az Eucharisztia ünneplésére térünk itt ki.

1. Az emberek hívása és a Krisztus-közösségbe való összegyűjtése Krisztus húsvétjának meghirdetésével kezdődik. Ugyanis a „hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből“ (Róm 10,17). Ezért az igehirdetés a lelkipásztornak elsődleges kötelessége. Ezt a II. vatikáni zsinat különlegesen hangsúlyozta, s alapvető fontosságát biztosította azzal, hogy az igeliturgiát a szentmiseáldozat szerves részévé tette. Ez azért ilyen fontos, mert az igehirdetés nemcsak egyszerűen jámbor elmondása, illetve felelevenítése mindannak, ami „in illő tempore“ történt, hanem hatékony meghirdetése Isten csodás tettének, amit Jézus Krisztusban műveit az emberért. Tehát benne egybefonódik akkor és most, ott és itt. Ennélfogva a lelkipásztornak felette vigyáznia kell, hogy az igehirdetést ne egyszerű moralizálásra, teológiai konferenciabeszédre avagy merőben előadás-félére fokozza le, mert az alapvető egyházi

41