Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A lelkipásztori munka
Más szóval: a pap hatalommal van felruházva. Hatalmában a Lélek ereje él. Nem politikai vagy gzdasági értelemben vett hatalom ez, nem hatalom mások felett, inkább hatalom másokért. Ez a papi hatalom igazában szolgálat, ahogy Krisztus is mondta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságiul adja oda életét sokakért“ (Mt 20,28 és Mk 10,45). A pap nem önmagáért létezik. Azért kapta a hivatást és küldetést, hogy szolgáljon. Mindez csak megerősíti azt a tényt, hogy a papi élet elkötelezett élet. Ez egyben a lelkipásztori munkának egy másik fő jellemzője. KRISZTUS HÚSVÉTJÁNAK TANÚJA Miért hívta és gyűjtötte egybe Krisztus Urunk tanítványait? Azért, hogy előkészítse őket húsvétjának, azaz halálának és feltámadásának tanúságtételére: „De amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg az egész Júdeábán és Szamariá- ban, sőt egészen a föld végső határáig“ (Csel 1,8). Az apostolok így is tettek. „Nem tehetjük, hogy hallgassunk“ (Csel 4,12), mondták oda ellenfeleiknek a nagy húsvéti hitélmény hatására. Péter pünkösdi első prédikációjában húsvét tanújának mutatkozik be: „ . . . ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk“ (Csel 2,32; vö. Csel 3,15-16, 5,30-32). Ez a húsvéti tanúságtétel a lelkipásztori munka lényege. Ezért amikor Júdás helyére Mátyást választották, ezt tekintették fő szempontnak: „Szükséges, hogy valaki azok közül, akik minőiig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról" (Csel 1,21-22). S maga Szent Pál is így igazolja rátermettségét: „Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus Krisztust?“ (1Kor 9,1). Ezt a nagy hitélményt az Egyház őrzi elevenen. Ezért is „apostoli“, mert Krisztus húsvétjának tanúságát megszakítatlanul folytatja az apostolok óta. Ezzel a húsvéti tanúsággal a lelkipásztor megveti a hit alapját: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló igehirdetésünk és hiábavaló a ti bitetek“ (1Kor 15,14). Egyben építi a Krisztus-közösséget. A lelkipásztori munka tulajdonképpen arra irányul, hogy Isten népévé formálja az embereket, akik Krisztusban szeretik az Atyát: „ö hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe“ (iKor 1,9). Ez a közösség egyre gyarapszik, növekedik és kiteljesedik, valahányszor egy-egy hivő „eleven kövek módjára“ (1 Pét 2,5) beleépül abba az épületbe, amelynek maga Krisztus a szegletköve (Ef 2,20). Az első pünkösdkor Krisztus húsvétjának tanúságával megkezdődött az újjáteremtő isteni erő közlése, elindult az emberiségnek az Atyával való com- munio-ba való összegyűjtése, s a lelkipásztori munka nyomán egyre folytatódik. A lelkipásztori munkának egyik roppant felelőssége s egyben magasztossága éppen abban rejlik, hogy részese a Lélek „lélekhődításának". NEM TÁRSADALMI AKTIVISTA, HANEM AZ „ÚJ EMBER“ NEVELŐJE I Mindebből következik, hogy a lelkipásztor küldetése nem az, hogy utcai tüntetést vezessen, hogy forradalmat szervezzen, nem az, hogy a Vöröskereszt 40
