Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megszentelődésünk a munkában
ható házat vagy hidat épít, hanem békében egybeforrott lelki templomot is, amelyben maguk az építők az élő kövek {vö. 1 Pét 2,5). 3) ... ha szolgálat másoknak A szolgálat-motívum rányomja bélyegét Jézus egész működésére és sajátos jelleget ad neki. „Úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál“ (Lk 22,27). „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon“ (Mk 10,45). Másokat szolgálni azonban nemcsak az Ó hivatása, hanem példa is minden tanítvány számára. A szolgálat prófétai cselekedete, a lábmosás után mondja Jézus: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg . . . Nem nagyobb a szolga uránál“ (Jn 13,15.16). Minden munka természeténél fogva embertársaink szolgálata, ha nem is hoz mindegyik közvetlen kapcsolatba emberekkel. Ha nyitottak vagyunk a Lélek számára, akkor ö fokozatosan átalakít bennünket Jézus képére, hogy munkánkat ne puszta kenyérkeresetnek, kötelességnek, hanem testvérek szolgálatának tekintsük. Kórházi beteg az ápolókon, vevő a kiszolgálókon megérzi, hogy a munka melyiküknek lélektelenül elvégzett kötelesség, és kinek rászorulók szolgálata. Ezen a szándékon fordul meg munkánk értéke megszentelődésünk szempontjából is: ha engedjük a Lelket dolgozni bennünk, akkor munkánk nemcsak célját éri el jobban és boldogítja inkább embertársainkat, de autentikus „imitatio Christi" is lesz, mi magunk pedig Jézus képmásává válunk. A főparancsolat újsága nem a két parancs szavaiban van: mindkettő az Ószövetségből való. Új azonban a kapcsolat a kettő között: „. . . A második hasonló hozzá . . .“ (Mt 22,39). Jézus számára az istenszolgálat és emberek szolgálata egyenlő értékű, egyenlő fontosságú, a kettő majdnem hogy azonosítható: „Éheztem és ennem adtatok . . . Amit a legkisebb testvéremmel tettetek, velem tettétek“ (Mt 25,35.40). A munka méltósága szempontjából ez azt jelenti, hogy az embereket szolgáló munkánk egyúttal istenszolgálat is, és szakrális, szinte liturgikus értéket kap. Bármi legyen is a munkánk, nagy tisztelettel kell azt néznünk, diakon iának tekintenünk, olyan szolgálatnak, amelyet így, ilyen jól, ilyen különleges módon egyedül egy adott személy tud ellátni: én. Minden munkásra egyaránt szükség van. „Minden ember vízcsepp, amely nélkül az egész világ szomjazna“ — írta egyszer valaki. A különböző fajta munkák egyenlő méltóságát szívesen illusztrálja Szt. Pál az emberi test hasonlatával: amint a test részei különbözők, de egyik sem alsóbbrendű a másiknál, mert egyenlően szükség van mindegyikre, úgy nincsen alsóbbrendű munka sem (vö. Róm 12,4-5; 1Kor 12,14-26; Ef 4,16). A keresztény ember feladatai elvégzésére nemcsak természetes adottságokat, hanem kegyelmi adományt, karizmát is kap. Ezeket nem szabad rendkívüli adományoknak tekintenünk, hisz az Egyház egész élete rájuk épül. A Lélek, amely gazdagon kiáradt Isten népére, éppen e karizmákon keresztül 30
