Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megszentelődésünk a munkában

Ö fiainak ismer el bennünket. Amikor mi dolgozunk, a Lélek is dolgozik bennünk. A Zsinat is ilyen értelemben állítja: „Krisztus, aki feltámadása által Úr lett és megkapott minden hatalmat a mennyben és a földön, most az emberek szívében dolgozik Lelke ereje által; nemcsak az eljövendő világ után önt beléjük vágyat, de serkenti, tisztítja és erősíti az emberiség nemes törekvéseit: emberibbé tenni a világot, és ezért a célért meghódítani a földet" (Gaudium et spes, 38).

Munkánk által Isten békéjét kiterjesztjük a teremtményekre is. Békénk nem más, mint egy Szövetség, az „új és örök Szövetség" gyümölcse és záloga. Ez a szövetség azonban nem korlátozódik emberekre, hanem kiterjed az egész világra (vö. Tér 9,9.13). A szövetségi viszonyba Istennel nemcsak népe, de a föld is bele van vonva (vö. pl. Lev 25,2.4), Isten barátsága népe iránt átárad a földre is, amelyen a nép lakik. így Szövetsége által Isten felújítja és megerősíti a teremtéskor adott parancsot, hogy békében éljünk a teremtményekkel, hogy serény munkával szelídítsük, műveljük meg a világot. A munka ilyen értelemben már a végső, kozmikus béke elővételezése is.

Láttuk, hogy a béke ajándéka egyúttal küldetés. De csakis az adhat másoknak békét, aki békében van önmagával. Elrejtett béke ez, „Isten békéje, mely minden értelmet meghalad" (Fii 4,7), lelkünk, egzisztenciánk sziklaalapja. Akiben ez megvan, az nem tud nem hatni környezetére. Jó az ilyen ember közelében lenni. Békéje „ragályos". Úgy hat, mint a kovász, amely megkeleszti az egész tésztát: átjárja környezetét és megbékélést hoz a szívekbe. De úgy is hat, mint a mágnes. Már maga Jézus így hatott: „Ha majd felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok" (Jn 12,32); „Ö, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, az ellenségeskedést kiküszöbölte" (Ef 2,14); az Ö békéjére vagyunk meghíva, mint egy test tagjai (vö. Kol 3,15). Nem véletlen, hogy nagy szentek köré egy idő után tanítványok gyűlnek: Isten emberének békéje vonzza őket. A békében való találkozás és együttlét közege legtöbbször valamilyen munka, valami nagy vállalkozás, melynek kivitelezéséhez sok kézre, munkatársakra van szükség. Ugyanez fordítva is áll: az építő munka békét hoz a szívekbe. A békében dolgozó embereket, ha eredetileg valami szervező erő először csak fizikailag hozta is őket össze, az építő munka lelkileg is egyesíti. így akár a béke, akár a munka oldaláról közelítjük meg a kérdést, azt látjuk, hogy a békés, építő munka nemcsak az egyént szenteli meg, de közösségépítő, közösségmegszentelő ereje is van. Az egyén számára ez a közösen végzett munka megszabadulás az elszigeteltség börtönéből, a közösséggel való összetartozásának felfedezése és megélése, az ember önmagára találása testvérek körében. Az ember legteljesebben talán éppen a munkán át fejezi ki, közli magát társaival. A közös munka során előbb-utóbb valamennyi résztvevő megérzi, hogy több van itt jelen, mint egyéni erőfeszítések megsokszorozódása, több: egy új létező, új kategória, a közösség. Mert egy egyetértésben dolgozó csoport nem csupán lát29