Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megszentelődésünk a munkában

Jézus határozottan megkülönböztette saját békéjét és azt a békét, amelyet a világ ad (Jn 14,27). A világ békéje valójában nem béke. „Bárcsak legalább ezen a napon felismerted volna a béke üzenetét!“ — kiáltja Jézus az őt elutasító Jeruzsálem felé. — „De el van rejtve a szemed elől“ (Lk 19,42). Az igazi béke el van rejtve a világ elől; amit nyújt, az csak látszat-béke, nyugalom a tojáshéj vékonyságú felszínen, amely alatt láva forr és kitöréssel fenyeget. De a felszínen béke van, dermedt mozdulatlanság. A cata- launumi és borodínói mezők békéje ez, a csata után. Hirosimáé a robbanás után. Dachau és Auschwitz, a szögesdrót kerítések és szuronyok békéje. A tél, halál és temetők békéje. Nagyszombaté, ezé a legkilátástalanabb napé, amikor Jézus megölt teste a földben nyugodott, s a föld színét nem zavarták többé szavai: Jézus távollétének békéje. S mi történt e napon a tanítványokkal? Szétszóródtak, bezárkóztak, elszigetelődtek, magukra maradtak félelmükkel. Mert ez a béke maga a félelem és rettegés.

Húsvét napja ennek pontosan ellenkezője. Ez a nap tele van izgalommal, örömmel, futással, hírközléssel, találkozásokkal, és mégis csordultig béke. „Béke!“ a feltámadt Jézus első szava tanítványaihoz, s e béke az ő húsvéti ajándéka. Hosszú várakozás betetőzése ez az új korszakot meghirdető köszöntés. A Biblia Istene a béke Istene — ez különbözteti meg Öt az egymással hadakozó mitológiai istenektől. Minden vágya a Paradicsomban széttörött béke helyreállítása volt, s a betlehemi esemény e béke új korának hajnala: „Béke a földön a jóakaratú embereknek!“ Krisztus szenvedésével saját testében semmisítette meg a gyűlöletet, feltámadt teste a helyreállt béke első gyümölcse, s ezzel megnyílt az út az ember számára Isten felé, a megszentelődés felé: „A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek“ (Uessz 5,23). Krisztus békéje feltámadásból fakad, az élet teljességéből, és nemcsak valaminek — háborúskodásnak — hiánya, hanem lüktető élet, kipattanó erő, születés, alkotás, növekedés. Krisztus békéje sokkal inkább folyamat, mint állapot; inkább bővizű forrás, zúgó vízesés, mint mozdulatlan tó. Jézus a „Béke!“ szóval nem egyhelyben maradásra buzdította tanítványait, hanem szétküldte őket: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket“ (Jn 20,21). így ennek a békének legtermészetesebb létmódja, kifejezési formája, megélése az építés, alkotás folyamata, a munka. Az építő vagy szántó-vető ember, a „homo faber“, e békének birtokosa és egyben szimbóluma is.

Krisztus békéje a Lélek által jön közénk. A „Béke!“ köszöntést a Paradicsom-kertire emlékeztető isteni életadó lehelet kíséri: „Vegyétek a Szentleiket!“ (Jn 20,22) Jézus békéje egyúttal a Lélek jelenléte is, amely nemcsak megbékít Istennel-emberrel („Akinek megbocsátjátok bűneit . . .“), de meg is szentel, Istenhez hasonlóvá tesz. „Boldogok a békét teremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket“ (Mt 5,9). Ez az egyetlen a nyolc boldogság közül, amely ekkora jutalmat ígér: a békéért való munkálkodás tesz leginkább hasonlóvá Istenhez, annyira, hogy arcunk az Atya arcvonásait veszi fel, és

28