Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A munka mint a megváltás folytatása
mélyebb értelmét, egyénisége megláttatja velünk önmagában az Atyát, tettei bebizonyítják, hogy a mindenható Atya ereje működik benne üdvösségünkre. De mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy megszabadítson bennünket a bűn és a halál hatalmából, ha az Úr Jézus nem váltott volna meg bennünket kínos, megalázó halálával, amit Szent Pál óta a „kereszt“ szimbólumában tisztelünk. Nem volnánk katolikusok, ha nem vennénk részt az egyház hálás, dicsőítő, hiitvalió imájában: „Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot“. Nem könnyű dolog megérteni, hogyan lehetett örömünk, megdicsőülésünk, életünk oka az Istenember fájdalma, megalázása, halála. Kérve, keresve, zörgetve kutatjuk „hitünk szent titkának“ értelmét. (2) Az Atya „haragja“, ami a bűnös világra nehezedik, nem azt jelenti, hogy a Teremtőnek kedve telik bűnös gyermekei gyötrelmében, halálában, és hogy bosszúja csitul az ártatlan Jézus értünk ontott vére láttára. Az Atya rosszallja a bűnt, de javát akarja a bűnösnek, amíg nem válik végleg lehetetlenné, hogy elhagyja a bűnét. Azért a kereszt nem Isten gyűlöletét változtatja szeretetre, hanem éppen Isten irgalmas szeretetének a műve: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Krisztus Urunk nem Isten kárhoztató ítéletét hajtja végre önmagán, hanem engedelmeskedik üdvözítő szeretetének, és annak eszközévé válik: „Nem azért küldte Isten a Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak“ (Jn 3,17). A megváltás műve nem „alulról“, a teremtményből kiindulva változtatja meg az Atya akaratát, hanem „felülről“, az Atya kezdeményezéséből, küldő és ajándékozó szeretetéből indul ki, Krisztus keresztje által betör az előle elzárkózni akaró világba, megváltoztatja, élteti, újra teremti a világot. (3) Az éltető isteni szeretet eszköze nem a halál, hanem az élet. A kereszt üdvözítő ereje Krisztus Urunk szeretetében rejlik, arnely- lyel a Megváltó teljes fiúi bizalommal és engedelmességgel tárul az Atya akarata elé, és azért maradéktalan irgalommal szenteli magát megmentésünkre. Ezt a szeretetet fejezi ki a Keresztrefeszített „hét szava": Jézus tökéletesen végbe viszi küldetését, és lelkét az őt elhagyó Atyának kezébe ajánlva kieszközli a bocsánatot számunkra, akik megfeszítettük. Ebben a szeretetélményben éri el tetőpontját a teremtés műve, itt, a keresztre „felmagasztalt“ Fiú szívében valósul meg a dicsőség, amelyet az Atya a Fiúnak szánt. A szabadon elvállalt kereszthalál életteljességét még a feltámadás sem múlhatta felül. A feltámadásban megnyilvánul és az Atya jóváhagyását nyerte el, tehát mintegy virágba szökken az az életteljesség, amely már a kereszten megvalósult. (4) Ha a feltámadás a kereszthalál virága, a megváltást a kereszt gyümölcsének mondhatnánk. Az Atya azért részesítette ilyen dicsőségben az Emberfiát, hogy az megossza dicsőségét tanítványaival (vö. Jn 18,22); az 21
