Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - M.-D. Chenu: A Teremtő munkatársai

hat mindennapos munkánkra is. Aki énekelni és örülni tud, annak van szere- tete, annak a szíve nyitva van a jóság és érték felé; és ez a szeretet tevékeny erővé válik a hétköznapok munkájában is, az is több lesz, mint csak terhes, húzódozva végzett kötelesség, — a teremtő szeretetnek adott szerető válasz.

' Apologia 38a. 2 Mt 25,26. 3 Mt 20,28. 4 vő. ApCsel 20,35. 5 Tér 1,31. 6 vő. Tér 1,28-30 és 3,18-19. 7 Lk 9,23. 8 Mt 13,22. 9II. Vat. Zsinat, Perfectae Caritatis, 13. ’°VI. Pál pápa apostoli buzdítása, Evangelica Testificatio, 20. 11 vö. ApCsel 2,11.

Marie-Dominique Chenu

A TEREMTŐ MUNKATÁRSAI

I. A probléma

A munka emberi valóságának teológiai rendeltetését és értékelését vizsgálva nem szabad elsősorban erkölcsi szempontból néznünk, hanem legelőször földi adottságnak kell tekintenünk, szembesítve az evangélium igényeivel. Az üdvösségtörtént valóságnak megfelelő felfogása nem választja el eleve egymástól a pusztán kereseti eszköznek értelmezett profán munkát és Krisztus titkát, amint a teljes teremtés fejévé lesz (olyanformán, mint ahogy külön szokás választani a természetet a kegyelemtől).

A kereszténység mai történelmi helyzete világossá teszi, hogy az evangélium hirdetése magában foglalja a földi bevetést is a világ haladása érdekében. Igaz, most is, mint minden időben, túlzások és torzulások fenyegetik ennek az összefüggésnek egészséges mértékét: Egyik oldalon ott az üdvösség rendjének naturalisztikus értelmezése, mikor azonosnak tekintik az emberi haladással; a másikon a földi kezdeményezések eszkatológikus hangulatú félvállról vétele. Ezért vetődik fel a jelenlegi vitákban ismét természet és kegyelem viszonyának kérdése, bár más, ti. történeti kategóriákban. A problémafölvetésnek középpontjában a munka teológiája áll. Századokon át figyelembe sem vették ezt a témát, most azonban újból szilárd helye van a kortársi teológiában.

Ez a teológiai kérdésfölvetés tehát nem csupán kortól függő hozzátétel, nem annak a sokknak a következménye, amelyet a készületlen keresztény társadalom az ipari civilizációtól kapott volna. (Bár tény, hogy az iparosodás meglepetésként hatott egy bizonyos keresztény konzervativizmusra, amely öntudatlanul szolidáris volt a kézműiparral és a földműveléssel.) Inkább arról van szó, hogy fölismerjük a munka központi jelentőségét a világ és az ember keresztény értékelésében és rendjében. Ennek útja az, ha mélyebben, újonnan megértjük az üdvösségtörténetet és az isteni teremtés, az ember és a kozmosz viszonyát. Hiszen a középkori summákban is a teremtésről szóló traktátusba ágyazódott az antropológia.

13