Szolgálat 34. (1977)

Halottaink - Vértes Zoárd OSB (Confrater)

munkába kapcsolódott bele Sopronban, Győrben és főleg Pápán a kertvárosi plébánián. Utána egy évig Pannonhalmán, majd nyugalomba vonulásáig Győrött volt tanár. Nyugdíjas éveit is Győrött töltötte.

A régi pannonhalmi gimnázium legnépesebb osztályával érettségizett, mégis már elég hosszú ideje majdnem egészen egyedül maradt. A jó Isten a túlzott érzékenység keresztjét rakta vállára, és az mint szinte áthidalhatatlan szakadék választotta el embertársai és rendtársai közül igen soktól.

Talpig becsületes, tiszta lelkű, de talán kissé túlzottan öntudatos ember volt, mert szerette, kereste a jót, az igazságot és az igazságosságot, és egész életében ezek megvalósítására törekedett. Mindezt azonban a maga szabta mérték szerint másoktól is elvárta, sőt szinte megkövetelte, és ha csalódott, ezt nehezen, szó nélkül nem is tudta elviselni. Ebből támadtak első nehézségei elöljáróival szemben már növendék korában, és ez az ellentét szinte egész életére rányomta bélyegét. Nagyon keveseket ajándékozott meg maradék nélkül bizalmával. Ennek talán az is magyarázata lehet, hogy külsőleg masszív szervezete gyerekkorától fogva magában hordta a tbc-s adottságot.

Kirobbanó vérmérséklete és idegzeti túlérzékenysége sokszor eltakarta lelke finomságait és természetfölötti igazodását, önművelését halálig folytatta törhetetlen szorgalommal és kitartással. Igen sokan voltak, akik lelkűk vezetését az ő kezébe tették le. A régi kötelező gyónások alkalmából szinte mindig az ő ajtaja előtt állott a leghosszabb sor. De ezen kívül is a gyakrabban gyónók közül sokan kerestek és találtak nála lelki eligazítást. Az iskolán kívüli pasztorációban is megbecsült és szeretett munkatárs volt; a pápai katolikus munkásnők egyesülete is az ő lelki- vezetése alatt állott. Kiváló szónoknak is bizonyult.

Diákjai és szüleik mint tanárt is szerették, megbecsülték, és nagyra értékelték hatalmas nyelvismeretéből fakadó tudását. A munkát és a fegyelmet mindenkitől — keményen, de megértéssel — megkövetelte, mégis tízpercekben a legtöbb diák körülötte nyüzsgött, mert tudott a nyelvükön beszélni. Egy Svédországban élő tanítványa leveléből idézzük: „Németre és latinra tanított. Talán mondhatom, hogy a legkedvesebb tanárom volt, és nemcsak nekem. Napsugaras egyénisége örömet árasztott a néha kissé komor Alma Mater falai között. Azt hiszem, az ideális nevelő testesült meg benne. Hosszú ideig — ha jól emlékszem, egész pápai diákságom alatt — gyóntatom is volt.“

Az érzékenység nagy keresztjét a jó Isten már levette válláról, és most már megismeri az igazán Jót és Igazat. Még most is sokan imádkoznak érte.

Confrater

VÉRTES ZOÁRD OSB (1886— 1976)

Nyitrán született katonacsaládból 1886. jan. 22-én. A nyitrai piaristák gimnáziumában érettségizett, majd 1914-ben öltözött be noviciusnak. Főiskolai tanulmányait Pannonhalmán végezte. 1919-ben szentelték. Tanári működését Pápán kezdte ugyanebben az évben mint latin-görög szakos tanár. Itt 13 évig működött egyfolytában. Lelkes tanár és kiváló nevelő volt. Sok diákja mondhatta el magáról egyik tanítványa véleményét: „Zoárd atya szigorúságának köszönhetem, hogy ember lett belőlem!“ Egy másik ezt írja: „Kimondhatatlan szeretettel csüngtünk személyén, tisztelve sok jó emberi és lelki tulajdonságát.“ Nagy lelkesedéssel karolta fel a cserkészmozgalmat is, amelyben nagy nevelői lehetőséget látott.

1932 — 1950-ig Esztergomban működött. Kiválóságát bizonyítja, hogy 1936-ban a görög nyelv szakfelügyelője lett. Tanári munkáján kívül a lelkipásztori, társadalmi és irodalmi működésre is talált módot, mint a Katolikus Kör titkára, az Actio Catho- lica tanácsosa. Szívesen és sokszor prédikált vidéki plébániákon is. Irodalmi működéséből megemlítjük az „Esztergom és Vidéke“ c. lapban 1942/43-ban 28 folytatásban közölt, később könyvalakban is megjelent írását: „Az esztergom-belvárosi teme97