Szolgálat 34. (1977)
Halottaink - Dr. Faragó Ferenc teol. tanár (Confrater) - Fogolyán P. András Vilmos mechitarista (Fogolyén Lukács)
kiváló tudós ápr. 19-én a székesfehérvári papi otthonban. Az Egyetemi templom kriptájába temette Endrey püspök (89,65) Felegyi Román Béla ciszterci ápr. 19-én Budapesten. Zircen temették (63,45,38) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + DR. FARAGÓ FERENC teológiai tanár (1904 — 1973) 1973. jún. 1-én hirtelen bekövetkezett halálával nagy veszteség érte az erdélyi egyházmegyét. Sokoldalú és csodálatosan munkabíró egyéniség veszett el benne. Márton püspökhöz hasonlóan ő sem „vonakodott a munkától“; mindig mindent szívesen vállalt a lelkekért. Ezt igazolják munkakörei is: gyulafehérvári plébános, a zárdatemplom lelkésze, hegyaljai föesperes, kántoriskolai igazgató, negyven éven át a szentírástudomány tanára, a székeskáptalan nagyprépostja . . . Mind hívei, mind az egyházmegye papsága szerette. Titka mindenkin segítő, megértő szeretetében rejlett. Évtizedeken át láthatták kispapjai és hívei nemcsak az igét hirdetni, hanem meg is valósítani. Úgy dolgozott, mintha örökké élne, de úgy imádkozott — kezében állandóan breviáriuma, olvasója utcán, szeminárium folyosóján, vonaton, autón stb. —, mintha a következő percben már meghalna. Az egyházmegye legjobb szónoka volt. Aki az ő szentbeszédeit, nagyböjti sorozatelőadásait hallgatta a Szentírás nagy személyeiről, sohasem felejti el. Nemcsak gazdag lelkét, nagy felkészültségét láthatta, hanem azt is, amit így fejez ki Szent Pál: caritas Christi ürgét nos. Mindig ragyogott a szeme, kedélyes volt élete. Kedves biblikus témája volt Szent Márk. Érthető is, hiszen ebből doktorált egykor a bécsi Pázmáneumban. Az újszövetség Vulgata fordítását kevés kivétellel fejből tudta, bámulatos pontossággal idézte. Prédikációiban szívesen használta Szent Pál szavait: mihi vivere Christus est; scio cui credidi. A körülötte élőket érthető módon megerősítette életpéldájával hitükben. S nagy tisztelője volt a Szent Szűznek, akit versekben is megénekelt. Éveken át titkos belső betegség, stimulus carnis gyötörte: gyomor- és májbán- talmai voltak. Alacsony vérnyomás is kínozta. Halála napján is plébániája híveit látogatta: az Oltáriszentséggel, elsöpéntek napján, öreg, beteg híveit gyóntatta-ál- doztatta. Ekkor érezte hirtelen a nagy fáradtságot és rosszullétet. Megszakítva a betegellátást hazatért, hogy a rosszullét elmúljék. így találták meg a délutáni órákban szobájában a kollokválni jövő kispapok, ágyán fekve, holtan. Úgy mondták, a bursa még akkor is a nyakában volt. Temetésén nagy néptömeg vette körül koporsóját, egyháziak, világiak, másvallá- súak, más nemzetiségűek egyaránt. Pásztorukat veszítették el. A ravataláról készített fénykép csodálatos szép nyugodtságról és derűről beszél. Mintha csak szentáldozás utáni perceiben látnok . . . Szemlélésekor valahogy biztosan érezzük a Jelenések könyvének igazságát: „ ... és fényessége lett a Bárány.“ Conf rater FOGOLYÁN P. ANDRÁS VILMOS mechitarista (1916— 1976) Nagybátyám gyerekkori évei homályba borultak, mivel nem nagy hatással voltak életére. Sepsiszentgyörgyön született 1916. dec. 6-án. Szülővárosából az első világháború alatt felkerült Budapestre. így az elemit ott, Kőbányán végezte. Azután ösztöndíjas tanulóként kijutott Velencébe, és mint örmény származású diák, Velence egyik szigetén, Szent Lázár szigetén folytatta tanulmányait a mechitarista rend sze95
