Szolgálat 34. (1977)
Eszmék és események - Friuli beszámoló (Bognár Anna)
Ez kétségtelenül kemény beszéd. De az előttünk lévő evangéliumi szövegben szó van a „vámosokról és utcanőkről“ is, akik bejutnak Isten országába. A kulcs ehhez a megtérés. Bár minket is megőrizne attól az állandó megtérés bátorsága, hogy túlzott magabiztosságunkban elhibázzuk az utat! + „ . . . és elment idegenbe“ (Mt 21,33-43) Nézzük meg pontosabban az evangéliumi szőlőmunkásokat. Nem önálló vállalkozók, akik azt csinálhatják a szőlővel, amit akarnak. Mégis ezt teszik, míg be nem fejezik gonosz játékukat. A mi korunkban született az „Isten haláláról" szóló jelige. Sőt erre még egy zavarba ejtő, szerencsétlen teológiát is felépítettek. De nem valami élmény ál!-e mégis mögötte? Egy olyan világ élménye, amelyből Isten — az evangélium képes kifejezésével élve — „külföldre utazott". Sokak számára távollevő lett Isten. Nem tagadják a létét, de nincs életükben jelentősége és helye. Mint a szőlőhegy munkásai, birtokba vették a világot. Az ember a vélt haladásra és sikerre alapozott törvényeket adott magának, és megpróbálja ezekkel Isten végső nyomait is kitörölni a teremtésből. Igaz, az Úr mindig újra követeket küld vincellérjeihez. De mondanivalójuk nem hat. Egyesek elavultnak érzik az üzenetet, mások terhesnek. Sok keresztény Isten vélt tehetetlenségét nyomasztónak találja. De alapvetően félreértenénk ezt az evangéliumot, ha nem tudnánk fölismerni benne a másik, a tulajdonképpeni istenképet is. És ez a kép szabadítóan, megváltóan, gyógyítóan hat. Nagy-nagy türelem és szeretet jellemzi. Istenen nem lehet kifogni! — mondja a példabeszéd. Ha az emberek megpróbálják kitörölni nyomait, ha kigúnyolják követeit, nem veszik őket komolyan, és betű szerint „kikészítik“, ő akkor is hú marad önmagához és üdvözítő tervéhez. Talán éppen abban mutatkozik meg nagysága, hogy elfogadja a sokfajta ütést. Sőt irántunk való szeretet- ből meghal. Johann Weber gráci püspök FRIULI BESZÁMOLÓ Nővéreink máj. 20-án kezdték meg a munkát a földrengés sújtotta vidéken. Szeptemberben véglegesen három helyen maradtak ott: Montenarsban két, Urbignaccó- ban három, Gradóban három nővér. Ezek különböző olasz házainkból jöttek. Itt az óvodában két világi óvónőt kellett felvenni helyettük. Egyiknek a fizetését a vörös- kereszt vállalta volna, de mi nem fogadtuk el. Azóta minden hónapban megérkezik az adomány az óvónő részére. Szept. 15-én indultak a nővérek. Épp aznap reggel 5.15-kor újból erős földrengés volt, amely úgyszólván egész nap kísérte őket. De 11.28-kor épen megérkeztek a színhelyre. Ott szemük láttára omlott össze a templomtorony, a harangok az omla- dék alá kerültek. Napokig tartó megfeszített munka után kiszedtéj<, most ideiglenesen fel akarják állítani, mert harangszót akar a lakosság. Ez a második nagyfokú földrengés igen elkeserítette őket, mert már sok helyen rendbehozták a megrongált házakat, újakat is építettek. A sok munka, fáradság mind újból semmivé vált. 78
