Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Békési István: Augustin Bea, a keresztény egység apostola

odaadását és bátor következetességét látta nemcsak a meghívás kiharcolásában, de még inkább zsinati szerepük biztosításában. Az első ülésszakon 49 megfigyelő volt ott. A végsőn már 103. Különleges helyet kaptak, egészen közel a pápai oltárhoz. És nemcsak láthattak és hallgathattak, de az ET keretében szólhattak is. Ez mindenkit meglepett. Alighogy megnyílt a zsinat, a megfigyelőket már fogadta is a pápa. Új légkör volt kialakulóban. A különböző dokumentumok megfogalmazásánál Beának és a titkárságnak a feladata volt, hogy az ökumenikus vonatkozásokra figyeljenek. Mind több és szorosabb lett személyes kapcsolatuk a megfigyelőkkel.

Jól tudta azt is, hogy ami a Zsinat előtt és alatt történt, az csak a kezdet. A titkárság munkája a Zsinat után is „rendkívül nagy és sokoldalú munkásság volt . . . széles körben, széles skálán, annyi nehézség közepette is nagy reményekre jogosító“ vállalkozás (VI. Pál pápa 1967. ápr. 28-án a titkárság fogadásakor).

A Zsinat után Bea lett az egység „utazó apostola“. Előadásaival, írásaival építette tovább a művet. A légkör a Zsinaton alakult ki. De igazán „katolikus“, azaz területileg is egyetemes jelentőségű az ő nyomán lett. Ezt a munkásságát koronázta meg a canterbury érsek és a konstantinápolyi pátriárka római látogatása, a Szentatya szentföldi útja és a Kelet-Nyugat közötti anatémák visszavonása.

Az öreg bíborosnak valósággal szárnyai nőttek. Már 1960-ban megjárta München, Milano, Ferrara mellett New Yorkot is. 1961-ben újabb olasz körút után a fontos svájci út. Fribourg-ban az egyetem szenátorává választották. 1962-ben Párizs és Oxford mellett (ekkor járt Ramsey érseknél) főleg német egyetemeken szerepel. 1963 elején Dániában jár, majd ismét Amerikában. 1964 tavaszán Köln, Milánó, Madrid; május 13-án Fatimában kéri a kb. háromnegyed milliós tömeg imáját az egységért, június elején Bostonban van, majd újra előadássorozat Németországban; szept. 26-28. között Patraszba viszi vissza Szent András ereklyéit, itt találkozik az athéni ortodox érsekkel is. 1965-ben három fontos útját kell megemlítenünk: febr. 18-án az ET vezetőjeként hivatalos látogatás Genfben, az Egyházak Világtanácsánál; ápr. 2-án a pápa levelét viszi az ökumenikus pátriárkának Konstantinápolyba (az első hivatalos látogatás a 11. sz. óta!), a hó végén pedig Philadelphiában a „testvériség“ díját kapja meg. Visszajövet meglátogatja Ramsey érseket.

Mekkora utak, még repülővel is! És mekkora megerőltetés, fáradság egy 80 éves embernek, aki élete nagyrészét mégis csak egy rendben, tanulmányi ház fegyelmében, napirendjében, „rutinmunkában“ töltötte! De milyen gyümölcsöző látogatások! Annak idején azt mondották az orvosok, hogy halála lesz a Rómába helyezés. 44 év után „halt bele“.

b) Protestáns testvérek véleménye

Hogy mit tett személyileg és az ET útján, azok a leghivatottabbak elmondani, akiknek a másik oldalról hasonló szerepet, a közelebb hozás és megbékélés kiépítését adta az Isten.

56