Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Hivő egyház, tanító egyház - római szemmel

Alszeghy Zoltán HÍVÓ egyház, tanító egyház római szemmel A cím, ahogy leírtuk, meghökkent. Van egyáltalán „római szem"? Vannak olyan nézetek, amelyeket nem szükségképpen fogad el minden jó katolikus, és amelyek befolyásolják a Szentszék különböző szerveiben működő személy­zet ténykedését? Vannak szempontok, amelyeknek figyelembe vétele jobban megérteti az eljárásukat? Negyven évvel ezelőtt, XI. Pius idejében, vagy akár harminc éve, XII. Pius alatt, könnyű lett volna a felelet. Abban az időben a Szentatya munkatársait egy teológiai irány követői közül választotta. Az aránylag kis számú, egyön­tetű csoportnak, amely a pápa által megadott irányelvek szerint dolgozott, csakugyan meglehetősen egységes nézetei, magatartása, ideáljai voltak. Általában szerették a római környezetet, és nagyra tartották azoknak az intézményeknek a hagyományát, amelyekhez tartoztak. Ma ez a helyzet megváltozott. A Szentszék szolgálatában álló munkaerők száma megnőtt, kb. ezer főnyi személyzetről van szó. Ezek tudatosan úgy vannak választva, hogy különböző korosztályokat, nemzetiségeket, irányokat képviseljenek. Sokan idegenkednek a római környezettől, és rosszallják a római szervezetek hagyományait. Ehhez járul, hogy a Szentszék különböző titkárságai, bizottságai nem ritkán, nagy anyagi áldozatok árán, számos Ró­mán kívül élő szakembert összehívnak egy-egy kérdés megvitatására. Ezek az igen elfoglalt tudósok gyakran csak a repülőgépen tudják a nekik megkül­dött kérdőíveket és munkapapírokat áttanulmányozni; mikor találkoznak, még a kérdésfeltevések is problematikussá válnak, és természetesen mindegyik a maga szempontját igyekszik érvényesíteni. A végső közös nyilatkozatok megszerkesztésével megbízottak nem egyszer egész éjjel dolgoznak, hogy reggelenként a többség számára elfogadható szövegeket terjeszthessenek elő. A legtöbb résztvevő sohasem találkozik személyesen a pápával: az egy­ház legfőbb pásztora rendesen nem befolyásolja nézeteivel munkatársait, de mikor megkapja javaslataikat, hihetetlenül szívós kitartással dolgozza fel. Ahogy apró betűs, ceruzával írt széljegyzetei mutatják, a részletkérdéseket is alaposan átgondolja, és végül meghozza döntését, amely természetesen nem követi szükségképpen a bizottságok tagjai szavazatának a többségét. Van tehát „római szem“? Akármilyen furcsának tűnik, mégis csak van. A római találkozások és szolgálat élménye ritkán pereg le nyomtalanul azokról, akik néhányszor részt vettek az ilyen munkában. A nagy sokféleség és a mély nézeteltérések ellenére előbb-utóbb kialakul bennük bizonyos közös jelleg. * l A tanító egyház feladata, római szemmel nézve, elsősorban nem elvont igazságok kimondása. Az elvont igazságok a tudósokat érdeklik. Rómában, 20

Next

/
Thumbnails
Contents