Szolgálat 34. (1977)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Hivő egyház, tanító egyház - római szemmel
Alszeghy Zoltán HÍVÓ egyház, tanító egyház római szemmel A cím, ahogy leírtuk, meghökkent. Van egyáltalán „római szem"? Vannak olyan nézetek, amelyeket nem szükségképpen fogad el minden jó katolikus, és amelyek befolyásolják a Szentszék különböző szerveiben működő személyzet ténykedését? Vannak szempontok, amelyeknek figyelembe vétele jobban megérteti az eljárásukat? Negyven évvel ezelőtt, XI. Pius idejében, vagy akár harminc éve, XII. Pius alatt, könnyű lett volna a felelet. Abban az időben a Szentatya munkatársait egy teológiai irány követői közül választotta. Az aránylag kis számú, egyöntetű csoportnak, amely a pápa által megadott irányelvek szerint dolgozott, csakugyan meglehetősen egységes nézetei, magatartása, ideáljai voltak. Általában szerették a római környezetet, és nagyra tartották azoknak az intézményeknek a hagyományát, amelyekhez tartoztak. Ma ez a helyzet megváltozott. A Szentszék szolgálatában álló munkaerők száma megnőtt, kb. ezer főnyi személyzetről van szó. Ezek tudatosan úgy vannak választva, hogy különböző korosztályokat, nemzetiségeket, irányokat képviseljenek. Sokan idegenkednek a római környezettől, és rosszallják a római szervezetek hagyományait. Ehhez járul, hogy a Szentszék különböző titkárságai, bizottságai nem ritkán, nagy anyagi áldozatok árán, számos Rómán kívül élő szakembert összehívnak egy-egy kérdés megvitatására. Ezek az igen elfoglalt tudósok gyakran csak a repülőgépen tudják a nekik megküldött kérdőíveket és munkapapírokat áttanulmányozni; mikor találkoznak, még a kérdésfeltevések is problematikussá válnak, és természetesen mindegyik a maga szempontját igyekszik érvényesíteni. A végső közös nyilatkozatok megszerkesztésével megbízottak nem egyszer egész éjjel dolgoznak, hogy reggelenként a többség számára elfogadható szövegeket terjeszthessenek elő. A legtöbb résztvevő sohasem találkozik személyesen a pápával: az egyház legfőbb pásztora rendesen nem befolyásolja nézeteivel munkatársait, de mikor megkapja javaslataikat, hihetetlenül szívós kitartással dolgozza fel. Ahogy apró betűs, ceruzával írt széljegyzetei mutatják, a részletkérdéseket is alaposan átgondolja, és végül meghozza döntését, amely természetesen nem követi szükségképpen a bizottságok tagjai szavazatának a többségét. Van tehát „római szem“? Akármilyen furcsának tűnik, mégis csak van. A római találkozások és szolgálat élménye ritkán pereg le nyomtalanul azokról, akik néhányszor részt vettek az ilyen munkában. A nagy sokféleség és a mély nézeteltérések ellenére előbb-utóbb kialakul bennük bizonyos közös jelleg. * l A tanító egyház feladata, római szemmel nézve, elsősorban nem elvont igazságok kimondása. Az elvont igazságok a tudósokat érdeklik. Rómában, 20
