Szolgálat 34. (1977)

Halottaink - Farkas Antal ménfői plébános (Egy barátja)

1951. ápr. 2-án szenteli fel b.e. Shvoy Lajos megyéspüspök. Első állomáshelye: káplán Ercsiben. Ég a buzgóságtól és fiatalos lendülettől. A szószéken olyan homíliákat mond, hogy megcsodálják. Mint aki mögött legalább másfél évtizedes a tapasztalat. Buzgó hitoktató, egy ideig még a szomszéd ráckeresztúri iskolában is tanít. Igénytelen,

teljesen kielégíti a gyerekek közötti munkája-élménye. Ahogy mosolyogva szokta volt mondani, amikor egyik gyerek a másik ellen valami panaszt emelt: „Tisztelendő bácsi! Ez a gyerek .. .“

Két évi káplánkodás után Mórra kerül. Innét bő másfél év múlva főpásztora baracsi plébánossá nevezi ki. Rendületlenül járja kerékpárral filiáit, Kisszentmiklóst és Kisa- postagot. Innét 1959 decemberében Székesfehérvár-öreghegyre kerül plébánosnak. Nem könnyű feladat vár rá: Rendbe hozni és széppé tenni azt a romtemplomot, amely 1944 decemberében bombatámadás áldozata lett. itt folyik le életének további másfél évtizede. Közben beiratkozik a Hittudományi Akadémiára, hogy tudásszomjának is eleget tegyen, és eljusson a doktorátusig. A sok probléma rögössé teszi útját. Alaposan kiveszi részét a küzdelemből, sokat szenved a meg nem értéstől is. Volt, hogy idegállapota miatt kórházba is került. Amint kijött onnét, fáradhatatlanul dolgozott újra. Járta betegeit, dolgozott doktori értekezésén. A címe — „Szent Atanáz logoszta- na“ — elárulja, hogy írója nagy görög nyelvtudással Is rendelkezett. A 60-as évek vége felé megszületik a nagy mű: az egykori romtemplom kívül megszépül, belül barátságos istenháza képét mutatja. 1970 júniusában pedig a hittudományok doktorává avatják.

Valahányszor otthonába bekopogtattam, ugyanaz a derűs, kedves, meghitt Jóbarát nyitott ajtót. Nagyon szerette, értékelte a barátságot.

1976. ápr. 2: első péntek. Édesanyja emlékeztette, hogy ezen a napon 25 éves pap. A szokásos elsőpénteki szentmisével csendben ünnepelte meg ezüstmiséjét. Ki gondolta volna, hogy tíz napig tart még csak élete gyertyája? Virágvasárnap elvégezte a barkaszentelést, passiót; aznap este misézett, prédikált utoljára.

Hétfőn reggel édesanyjának panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Az kihívatta a körzeti orvost. Nemsokára mentő vitte agyvérzéssel a budapesti Széher úti kórházba. Saját lábán ment ki és ült be a mentőkocsiba, miközben búcsút intett neki újjáépített temploma. Nagykedden délelőtt váratlanul elhunyt. Holttestét templomában ravatalozták fel. Koncelebrációs mise keretében szentelte be Kisberk Imre megyéspüspök ápr. 26-án. Majd dr. Bejczy Gyula kanonok, írodaigazgató osztálytársainak asszisztenciájával örök nyugalomra helyezte édesapja mellé a budapesti rákoskeresztúri temetőbe, 1976. május 4-én.

Szalontal Károly

FARKAS ANTAL ménfői plébános

(1915— 1976)

A papi hivatások valamikori bő szülőhelyéről, Sopron megyéből, közelebbről Lövőről származott. Falusi tanító volt az édesapja, öt kora gyermekségében veszítette el, anyját pedig pár hónappal első szentmiséje előtt. Szülői áldás nélkül indult el papi útjára. A gimnáziumot a soproni bencéseknél végezte. Mindig nagyon szerette Sopront. Belekóstolt a háborúba is, volt hadifogoly, és kalandosan gyalog tért haza. Nevelte aztán a gimnazista kispapokat, nagy szeretettel és bölcs humorral. Volt plébános Bánhidán, de igazi helyét Győr peremvidékén, Ménfőn találta meg. Igazi hely? Mindig gyötrődött, többet akart, — de mindig szeretett és türelmes volt.

Akkor már volt templom Ménfőn (ő vakoltatta be), de nem volt még plébánia. Jóidéig albérletben lakott, szegényes és nehéz körülmények között. 53 évesen állt neki az új ház építésének. Belerokkant. Infarktust kapott, utána 'epehólyaggyulladást. Már az intenzív osztályon volt (a megőrzőben!). Igazán egészséges soha többé nem lett. Egészségét adta.

102