Szolgálat 33. (1977)
Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde a szalézi misszionáriusokhoz
AZ EGYHÁZ SZAVA VI. PÁL PÁPA BESZÉDE A SZALÉZI MISSZIONÁRIUSOKHOZ A Szentatya 1975.nov.22-én, Don Bosco társaságának centenáriuma alkalmával fogadta a szaléziek társaságának képviselőit. Abban a veterán küldöttségben, amely a több mint 50 éve a misszióban működő szalézieket foglalta magában, ott volt a magyar P. Kirschner Antal is. A pápa szavait közvetlenül jegyezték le, így az előre elkészített szövegen kívül a rögtönzéseket is tartalmazza. Tudjuk, hogy a missziók veteránjai állnak előttünk, azt is tudjuk, honnan jönnek. És most a missziókba induló ifjúságra száll tekintetünk. Ez az előttünk való elvonulás igazán a Gondviselésnek egy ívét jelenti és szivárványhídnak látszik. Reménységnek, égi örömnek és boldogságnak jele ez, amely emberi sorsokat jelöl meg. Ezek a sorsok annyira, annyira rászorulnak a ti jelenlétetekre, mint hamarosan magatok is tapasztalni fogjátok. Kiválasztottak, meghívottak vagytok Isten művének támogatására távoli, ismeretlen népek között. Sorsotokat az Úr már eleve látta, és le is írja irgalmas jóságával. Egy csodálatos tervbe léptetek be, még akkor is, ha ez egy kis keresztét a szegény zarándoknak, amelyet meg kell járnia. Nem szabad felednetek, hogy a fölöttetek feszülő fényívnek kell missziós tevékenységieket alátámasztania. Tehát Isten hozott benneteket! (A pápa itt utalt arra, hogy száz évvel ezelőtt IX. Pius áldásával tíz szalézi indult útnak, most pedig több mint háromezren működnek a missziókban, női alakulatukból, a Segítő Szűz Mária Leányainak társulatából pedig 1522-en. A pápának felelősségteljes helyén sok a szomorúsága és szenvedése.) Ellenszolgáltatásul most azt az örömet kapjuk, hogy olyan fiainkat láthatjuk, akik Krisztusnak és Egyházának adják oda magukat, akik nem múlékony dolgot ajánlanak fel, hanem mindenüket: életüket, vagyis azt, amik, amit tudnak, amit tehetnek, mindezt odaadják az Úrnak. Micsoda szépség ragyogja be őket! Azt hiszitek, hogy megszokott, mindennapi dolgok ezek számunkra? Olyanoknak kellene lenni. De a megszokás még növeli örömünket, lelkesedésünket, megiodultságunkat és hálánkat Isten iránt, aki ezt megízleltette velünk. És irántatok is, szeretett fiaink és leányaink, akik ezt az örömet szereztétek nekünk. Mit kellene mondanunk, amit még nem tudnátok? Ismeritek folytonos felszólalásainkat a missziók érdekében, rendelkezéseinket és beszédeinket az Egyház életének e központi, alapvető és égető problémája érdekében. Urunk a kiválasztottakra, az apostolokra ezt a terhet rótta: „Menjetek, prédikáljatok, hódítsátok meg a világot!“ Ez a szó, amely szépnek, lelkesítőnek 53
