Szolgálat 33. (1977)
Könyvszemle - Petényi-Lelkes: Új igehirdetés (K.G.)
ségünk kedvéért a szent írásokban hátra akart hagyni" (Dei Verbum 11). Kétségtelenül ez a főcélja az evangélium tanításának. így érthető, hogy a szerző nem törekszik az evangéliumi helyek különbségeinek megmagyarázására (80) vagy pontosabb szövegkritikai értelmezésre. Ezért többször azzal hidalja át a nehézségeket, hogy itt legendás elbeszélésről van szó (28,35,107), de nem magyarázza meg, mi a legenda. A kiadó éppen ezért igen helyesen felhívja az előszóban a figyelmet, hogy „ne adjuk előkészítés nélkül a könyvet" kézbe. Ajánlja, hogy előbb olvassák el pl. Schnacken- burg fent idézett cikkét vagy Kremer kitűnő bevezetését ugyancsak az OMC kiadásában, hogy megismerjék a modern szentíráskutatás irányait. A legjobb lett volna, ha maga a szerző szentel egy-két órát az irodalmi műfajok ismertetésére. A mai ember nyelvén szóló stílusában ez bizonyára sikerült volna neki, amint pl. érdekes képet ad a bibliai világmodellről. Könyve azért nem lett volna túl hosszú, és nyerne hozzáférhetőségben. Korunk egyik fő törekvése az ökumenizmus, a keresztény egység előkészítése. Lehet-e erre jobb út, mint együtt és egyet imádkozni? A „Reggel és este Istennel" c. kis füzet a hónap minden napjára szolgáló imákat ad. Ezek eredetije evangélikus, Biihler Klára dolgozta át katolikusok részére. Hogy milyen hosszú utat kell itt még megtenni, abból is látszik, hogy a magyar fordításhoz három kivételével nem találtak olyan éneket, amelyet együtt énekelhetünk protestáns testvéreinkkel. Az Opus Mystici Corporis új kezdeményezései egyeseknek talán merésznek tűnhetnek fel, de céljuk és irányuk a zsinati megújulás jegyében áll. Benkő Antal Dr. Petényi Károly (írói néven Lelkes Lajos): Új igehirdetés. Korszerű szentbeszédek vasár- és ünnepnapokra. Eddig három kötet jelent meg: Eisenstadt 1971, 84 o.; Eisenstadt 1973, 152 o.: Bécs 1975, 208 o. Az alábbiakban megjelenésük éve szerint hivatkozunk a kötetekre. (Kaphatók a szerzőnél: Pf. 184, A-1021 Wien.) Ez a mű gondolatokat ad a lelkipásztorkodó papságnak szentbeszédeik elkészítéséhez, valamint tájékoztatja a híveket is a vallás időszerű kérdéseiben. Fő témái a hit, az Isten, az Ige, az Egyház, a papság, a világ problémái, a második vatikáni zsinat. Erre az utóbbira különös tekintettel van. Mély hit járja át az egész tartalmat. Védelmére kel a szentek tiszteletének, hitet tesz a csodák és a Szent Szűz megjelenéseinek valódisága mellett, pártolja a szentolvasót. Az egyházi tanítóhivatalra tisztelettel és engedelmességgel hivatkozik. Gazdag idézetekkel ismerteti korunk egyházi vezetőinek, a Szentatyának, König és Suenens bíborosnak, Gräber püspöknek stb. útmutatásait. Megszólaltat számos modern gondolkodót, többek között Búbért, Toynbee-t, Böllt. Példaképei között ott szerepel Edith Stein, Kolbe atya és kalkuttai Teréz anya. Egy esetleges második kiadásban könnyen ki lehetne küszöbölni a kisebb hibákat. Néhányra itt hívjuk fel a figyelmet: Zavaró elírás az. hogy „ . . . minden évben 1500 tonna kenyeret dobnak a szemetesvödrökbe, azaz 30 000 q-t". (1973, 20. o.) Emelné a mű értékét, ha nem állapítaná meg kategorikusan, hogy a betlehemi csillag a Jupiternek és a Saturnusnak a minden 794. évben előforduló együttállása volt a „Halak" csillagképében. (1973, 57. o.) Jó, ha tartózkodunk olyan határozott kijelentéstől is, hogy Erzsébet Mária anyjának, Szent Annának volt a nagynénje, tehát Máriának nagyanyai részről nénje. (1973, 25. o.) Szent Anna nevét csak újszövetségi apokrif iratok közlik. Ilyesmi könnyen elkerülhető, ha élvonalbeli szerzők megállapításait vesszük irányadónak. A „Gyermek született nekünk, Fiú adatott nekünk" Izaiás-szöveget a 97. zsolt. első verseként idézi, és hozzáteszi, hogy „így imádkozik az Egyház a zsoltárossal". (1973, 32. o.) A következő kötetekben jó lenne bőven foglalkozni a keresztény istentisztelet középpontjával, a szentmiseáldozattal. * Reformkorban jó lenne mindenkinek megszívlelnie Széchenyi figyelmeztetését: „A régi nem jó, mivel régi, hanem jó is, rossz is lehet. Az új pedig nem rossz, mivel 92
