Szolgálat 33. (1977)
Könyvszemle - Bruder aller Menschen (Eke B. Antal)
új, hanem jó is, rossz is lehet“. Azt a tárgyilagos kiegyensúlyozottságot, amely ebben a követelményben benne van, a szerzőnek nagy mértékben sikerült elérnie. A megen gedett határig nyitott. De főként sorai mögött olvasói észrevehették Krisztus és az Egyház szeretetét. A mű használhatósága mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy már eddig is számos elismerő nyilatkozat jutalmazta munkáját. K. G. Bruder aller Menschen. Der missionarische Aufbruch in Franziskus von Assisi. (Minden ember testvére. A missziós nekiindulás Assziszi Szent Ferencnél.) Szerk. a ferencrendi missziós központ. Dietrich-Coelde-Verlag Werl 1976, 182 o. 750 éve, hogy Porziunkulában lehunyta szemét a szegénység királynőjének lovagja. Szelleme azonban olyan friss és mai, hogy százezrek próbálják napjainkban is az ő vidám, önmagát kiüresített s megalkuvást nem ismerő lendületének tükrében szolgálni Krisztust és rakosgatni egyházának újjáépítésre szoruló falait. A jubileumra megjelent kiadványok között ez a könyv kétségtelenül nem akar eredeti munka lenni abban az értelemben, hogy nem kíván új történelmi kutatásokkal hozzájárulni a Szent alakjának megértéséhez. Lelkiségének hatósugarát fürkészi: a missziós lendületéből sarjadó evangelizációs törekvésekből, feladatokból és megvalósításokból ad érdekes szemelvényeket. Az első négy tanulmány az alapelvek bemutatását célozza. Esser Kajetan, Szent Ferencnek ma egyik legjobb ismerője, rámutat, milyen döntő szerepet játszott a Po- verello életében a pogányok közötti misszió. Nemcsak maga próbálkozott a szultánt megtéríteni: ő volt az első rendalapító, aki szabályaiban kifejezett említést tesz a missziókról. Főképpen pedig módszere okozott mélyen szántó fordulatot a hithirdetés terén. A fegyveres hitterjesztés, a keresztes háborúk korában hangsúlyozza, hogy „se civódást, se veszekedést ne kezdjenek (a hitetlenekkel), hanem Istenért minden embernek vessék alá magukat, s vallják meg, hogy keresztények“ (Reg. non bullata 16; 14.0.). Tegyék ezt türelemmel, kitartással, s ha kell, vértanúsággal. Amint ő senki fölé nem akarta magát helyezni, csak Krisztusnak szolgálni és mindenkiben testvért látni, úgy járjanak el társai is. — A második tanulmányban a taizéi Francois testvér Szent Ferenc apostol kodásának kulcsát Isten dicséretét megéneklő lelkületé- ben látja. Az ilyen ember megszabadul önzésétől; aki vele töltekezik, az elveszti félelmét, s „aki őbenne veszti el önmagát, az vele hagyja magát elragadtatni“ (22). A harmadik cikk Justin Lang tollából azzal foglalkozik, hogyan kell értelmezni az 1971-es általános rendi nagygyűlés döntését, amely szerint az egész rend misszionárius, a negyedik pedig a missziókra vonatkozó 1971-es határozat fontosabb részeit közli. A könyv nagyrészét tizenkét különböző földrészekről, országokból eredő tanúság teszi ki. Az egyes darabok nem teljesen egyenértékűek stílusukban, lendületükben, súlyukban. De átüt rajtuk a ferences missziós lelkűiét korszerűsége. Rávilágítanak arra is, mennyire egybeesik — főként a harmadik világban — a ferences életfelfogás a nép igazi értékeivel. Két példára szorítkozunk. Lufuluabo-Mizeka zairei noviciusmester kiemeli Szent Ferenc spontaneitásának, természeténeklésének összhangját az afrikai lélekkel. Ha a négereknek segíteni akarunk az imaéletben, akkor nem meggondolásokat vagy reflexiókat kell adnunk. Olyan utat kell kiválasztani, amelyik a teremtő spontaneitást ösztönzi. Erre a legalkalmasabbak az afrikai ritmusos énekek. Ezen keresztül neveli ő noviciusait. „Ilyen módon, a helyi püspök engedélyével, jelentős zenei alkotó központtá fejlődtünk ki. Az év minden vasárnapjának propriumát megzenésítettük nyelvünkön, és több dallamot hoztunk létre az állandó részekhez is. Ezeknek az alapja leginkább olyan refrén, amit táncmozdulatokkal lehet kísérni“ (141). Az afrikai szereti az egyszerűséget, türelmes; van benne szakrális érzék a családi tekintélytisztelet iránt. Érzéke van a természethez és a családi együttéléshez, és megosztja, amije van. Nem ezek vezették Szent Ferencet is életében? — Ha pedig inkább az ő „kozmikus miszticizmusát“ és gondtalanságát hangsúlyozzuk, akkor eljutunk az indonéziai lélek jellemzőihez — mondja Suwartini Paula. Az evangélium „balgaságától“ fűtve nem 93
