Szolgálat 33. (1977)
Könyvszemle - Magyar teológus Japánban (Lelóczky Gyula)
mélynek, aki így az Atya tökéletes Képe lesz, Fiú, aki az Atya egész létét és jóságát birtokolja, tükrözi. Az Atya örök termékenysége a Fiú örök születésében tökéletes kifejeződésre talál, általa Isten a legteljesebb mértékben Atya és Űr. Mégis, a Jóság még több gyermeket is kívánt magának, s ezért Egyszülöttje képére más értelmes lényeket is teremtett. Miivel Origenész számára lét és jóság egy és ugyanaz, ezek a létezők puszta létüknél fogva jók is, és még ha el is fordulnak a helyes úttól, a jóságnak valami nyomát mindig megőrzik. Sajnos, ez az elfordulás, távozás az atyai háztól megtörtént, a fiák tékozló fiúvá lettek. A jóságos Atya pedagógiai okokból engedte meg ezt a bukást: azt akarta, hogy fiai saját tapasztalatukból döbbenjenek rá teremtett voltukra, és ezzel a felismeréssel szerezzék vissza ártatlanságukat, amely most már érett korban, tudatosan vállalt ártatlanság lesz. Az Atya az egész anyagi világot pedagógiai terve kivitelezése, eltévedt gyermekei nevelése szolgálatába állította. Minden szenvedés, minden megpróbáltatás, minden ami csak létezik, e gyengéd és határozott kozmikus pedagógia céljait szolgálja. A hatalmas megváltói műben a legfontosabb szerepet az Egyszülött Fiú játssza. Emberré válva, az Atya akaratát követve céljához viszi és befejezetté teszi a megváltást. Az embernek ezzel a Fiúval haladva kell növekednie a fiúság mind teljesebb elérése felé. isten, mint atyai jóság — ebben a meglátásban gyökerezik az origenészi gondolatvilág nagysága, de némely tökéletlensége is, mint pl. hogy Isten tökéletesen részre nem hajló és tökéletesen megérthető. Egyetemes Atya és a kiválasztás Ura — ez a két szempont együtt alkotja a keresztény kinyilatkoztatás élő Istenét; Ágoston, a kegyelem tanítója és Origenész, az isteni jóság bemutatója együtt képviseli a keresztény igazság teljes gazdagságát. Origenész a disszertáció megírása után is foglalkoztatja P. Nemeshegyit, kedves témájához több cikkben visszatér: Le Dieu d’Origéne et le Dieu de l’Ancien Testament. Nouvelle Revue Théologique 80 (1958) 495-509. La morale d’Origéne. Revue d'Ascétique et de Mystique 37 (1961) 409-428. La personnalité d’Origéne. L’ „Etűdé sur Origéne“ du professeur Tetsutaro Ariga. Bulletin de Littérature Ecclésiastique (Toulouse) 64 (1963) 1-8. Az első cikk Origenész egzegetikai módszerét vizsgálja, ti. hogy miként oldja meg az ószövetségi Szentirás „nehéz“ helyeit, milyen magyarázatot talál azokra a szövegekre, ahol az Ószövetség Istene látszólag tökéletlen, nem Istenhez méltó módon szól ill. cselekszik. Isten magatartásának, Origenész szerint, ilyen esetekben vagy pedagógiai célzata van, vagy puszta megengedő akaratról van szó, vagy pedig annak helyes értelmezéséhez a betűszerinti értelem mellett (ill.helyett) a szöveg lelki értelmét kell megkeresni. A következő írás kimutatja, hogy Origenész írásaiban egy sajátosan keresztény erkölcsi rendszer körvonalai rajzolódnak ki. E rendszer nem követi egyik korabeli filozófiai iskolát sem, hanem egészen eredeti és az Istennel való barátság alapelvére, egy atya és fiai közötti személyes kapcsolat kategóriájára épül, úgyhogy tanítását fiúi erkölcsnek lehetne nevezni. 87
