Szolgálat 33. (1977)

Könyvszemle - Magyar teológus Japánban (Lelóczky Gyula)

A sorozat utolsó tagja egy Origenészről írt japán összefoglaló művet mutat be a nyugati olvasónak. Talán a lelki rokonság segíti a könyv szerzőjét Origenész mélyebb, frissebb megértésére: mint az alexandriai mester, ő maga is egy magasfokú nem keresztény kultúra tagjaként igyekszik a keresztény misztériumba behatolni.

Ez az utolsó cikk már kapcsolódik Nemeshegyi atya új munkaterületéhez, Japánhoz. A század elején Szt. X. Piusz megbízásából a jezsuiták katolikus egyetemet alapítottak Tokióban. A Sophia Egyetem nyitva áll keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt. Ma a 8000 hallgató közül mintegy 600 a keresztény, de a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy minden évben számos hallgató kéri a keresztséget. Az egyetem népszerűségére jellemző, hogy az oktatásügyi miniszter többször fejezte ki elismerését munkájuk iránt, és hogy az 1500 helyre évenként 26000 jelentkező van. P. Nemeshegyit 1956-ban elöljárói erre az egyetemre küldték teológiát tanítani először latinul, majd, miután „mellékfoglalkozásként“ elsajátította a nyelvet („magyar embernek könnyebben megy az ilyesmi, mint másnak... “ — írja), japánul. A teológiai fakultásnak 1963-tól 1969-ig, majd 1973-tól kezdődően ismét dékánja. Beosztásánál, szaktekintélyénél fogva 1969-től 1974-ig a Szentszék kinevezéséből a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak is tagja volt. Ebben a minőségben írt cikke betekintést ad a modern misszionáriusi munka elméleti megalapozásába:

Versuch über die Einkulturierung des Christentums in Asien. Neue Aspekte des theologischen Pluralismus. Megtalálható az Internationale Theologische Kommission: Einheit des Glaubens und theologischer Pluralismus,

1971, c. könyvében, 180-203 o.

A cikk kifejti, hogy a misszionárius feladata a keresztény jóhír „belekul- turálása“, azaz beleágyazása az illető nép kereszténység előtti életszemléletébe. Csak így válhat az evangéliumi tanítás az illető nép gondolkodásának szerves részévé. Hogy egy példát említsünk, ez azért is fontos, mert az ázsiai vallások Isten megismerését más kategóriákon keresztül keresik, mint a görög ontológián alapuló nyugati szemlélet, — elsősorban etikus kategóriákon keresztül. A keleti felfogás a vallást nem annyira világosan megfogalmazott igazságok rendszerének tekinti, mint inkább útnak, amin az embernek végig kell mennie, s amit az azon való járás tapasztalata nélkül megismerni nem lehet. De ugyanez a példa azt is mutatja, hogy a keresztény valóságnak ez a más oldalról való szemlélése új szempontokkal gazdagíthatja az összegy- ház teológiai gondolkodását is, és friss meglátásokhoz vezethet.

Ugyancsak ázsiai tapasztalatokból merített anyagot foglal össze a Concilium folyóirat számára írt cikk:

Gottesbegriffe und Gotteserfahrungen in Asien, (kézirat)

Mivel egységes ázsiai istenképről nem lehet beszélni, külön-külön mutatja be a cikk három nagy kultúra istenkeresésének módjait. Az indiai misztika istenélménye az egység megtapasztalása a hallgatag Abszolútummal, akit csak hallgatással lehet méltóképp dicsérni. A kínai számára beleilleszkedni a természet és társadalom rendjébe jóság és segítőkészség, etikett és művészet révén annyi, mint utánozni egy mennyei rendet, amely minden földi rend88