Szolgálat 33. (1977)
Könyvszemle - Magyar teológus Japánban (Lelóczky Gyula)
KÖNYVSZEMLE MAGYAR TEOLÓGUS JAPANBAN Mindazok számára, akik a Szolgálatot olvassák vagy figyelemmel kísérik a Teológiai Kiskönyvtár megjelenő köteteit, ismerősen cserg P. Nemeshegyi Péter neve. Szeretnénk most közelebbről bemutatni a személyt, akit e név takar. Milyen munkásság van a távolról érkező szép magyar szavak szerzője mögött, milyen teológiai gondolkodást képvisel, milyen területekre terjed ki érdeklődése — ezekre a kérdésekre kísérel meg dióhéjban választ adni a jelen beszámoló. Nemeshegyi Péter 1923-ban született Budapesten. Édesapja a Pénzügyminisztérium vámosztályának volt főnöke, de komolyan érdeklődött a muzsika iránt is: szépen zongorázott, Bartóknak volt tanítványa. Édesanyja az énekben tűnt ki, — az Operaházban is fellépett. A fiú örökségképp hozta hazulról a sokoldalú humán — irodalmi, zenei — érdeklődést, amit a mai napig megőrzött. Épp nemrég írta, hogy Eszterházy kantátáinak lemezeivel akarja „élvezetesen“ latinra tanítani a japán kispapokat, ő viszont a nyáron egy teljesen pentaton lélegzetű kis magyar misét szerzett, sőt versel is. Az apa katolikus, az anya protestáns, a fiú középiskolai nevelését a fasori evangélikus gimnáziumban kapja, s talán éppen ez alakítja öntudatos katolikussá. Még közép- iskolás, amikor édesanyja meghal. Érettségi után apai kívánságra banktisztviselő lesz, mellette jogot tanul, éspedig gyors iramban: 21 éves, mikor megszerzi az államtudományi doktorátust. Ekkortájt édesapja is meghal, most már semmi sem hátráltatja, hogy évek óta érlelődő papi hivatását kövesse. 1944-ben belép a Jézus-Társaságba. A manrézai novioiátus után Szegeden tanul filozófiát, majd kikerül külföldre. Rómában a Gregoriana Egyetemen folytatja teológiai tanulmányait, a római éveket csak az Angliában végzett egy éves harmadik probáció szakítja meg. Teológiai munkásságának vezető gondolatát ő maga így foglalja össze: „Főérdeklődésem: megragadni a kereszténység lényegét, és azt úgy kifejezni, hogy — amint Ágoston mondja — az emberek, látva Isten szeretetét, merjenek hinni, szeretni és remélni. Akik hatással voltak gondolataimra: Origenész és Ágoston mellett Iréneusz, és a modernek között: Congar, Rahner, Ratzinger, De Lubac és némileg Lonergan.“ 1956-ban szerzi meg teológiai doktorátusát. A doktori disszertációban a paitrisztikus irodalom egyik legzseniálisabb alakja, Origenész felé fordul, és tanításának egy lényeges pontját, Isten atyaságát veti elemző-kutató vizsgálat alá. La paternité de Dieu chez Origéne. Paris, Desclée et Co., 1960. 242 p. (Bibliothéque de Théologie, série IV.: Histoire de la T^éologie, vol. 2.) Isten színtiszta jóság, és éppen ezért lényegénél fogva örök Atya is. Az öröklét jelenében szüntelenül közli, adja teljes lényét, jóságát egy másik Sze86
