Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
teológiáját, mégis az első sorban állunk, hogy a népet gazdaságilag, anyagilag és szellemileg fölemeljük. P. Gaál Jenő C.P.282 85890 Főz du Iguacu Paraná, Brasil + Látom, hogy rendtestvéreim — akiket már nem is ismerek: fiatalok — milyen szépen beszámolnak tevékenységükről. Ez arra ösztökél, hogy én is megszólaljak. Már mögöttem vannak azok az évek — több, mint húsz esztendeje —, amelyeket Kínában, Kanszu tartományban töltöttem. Most más természetű munkát végzek Argentínában, Misiones tartomány fővárosában, Posadasban. Nincs semmiféle anyagi ügy, amely vállamat nyomja. Ezek és minden másféle szociális munka a Szentlélek-misz- sziósnővérek ügykörébe tartozik. Sokszor rádöbbenek: mi is lenne az én munkám nélkülük? Együtt dolgozunk egy leprakórházban. Két német és egy osztrák nővér és én, a magyar verbita pap. Az apácák nemcsak fizikailag ápolják a betegeket, hanem lelkileg is. Lelkiolvasmányokkal üdítik fel őket, oktatják a hitre és együtt imádkoznak velük. A betegek rendkívül hálásak ezekért a szeretetszolgálatokért. Talán van, aki azt képzeli, hogy hősi cselekedetet végzünk, amikor a leprásokkal foglalkozunk. A leprabetegség ma a meglévő orvosságokkal már nem olyan borzalmas. Nem is olyan ragályos, mint azelőtt volt. A betegek így hazalátogathatnak, és családtagjaik is bejöhetnek meglátogatni őket. Betegeink a tartomány minden helyéről jönnek. És vannak a bennszülöttek mellett más nemzetiségűek is: németek, lengyelek, ukránok, brazilok, paraguayiak ... Magyarral még nem találkoztam. A lelkész feladata közöttük sajátos. A betegek sokat kínlódnak amiatt, miért éppen nekik kell ezt elszenvedniük. Azért a lelkésznek meg kell találnia a módot, ahogyan ezt a borús hangulatot nemcsak eltünteti, hanem egyenesen derűs lelkületet teremt a szegény betegben. Mert csak addig szegény, ameddig nem tudja átvészelni a le- törtséget. Ezért a legfontosabb a lelkész munkájában, hogy naponta látogassa őket. A cukorka, a szivar egy-kettőre közvetlen, családias hangulatot teremt. Megindul a társalgás ... Ha a lelkész a természetes, emberi síkon megnyerte leprás híveit, akkor már a szentmise is, az imádság is többet jelent nekik. De az is kétségtelen, hogy magának a papnak is, nekem is töltekeznem kell az isteni erőből a szentmise, a papi zsolozsma és a magánimádságok által. Hiszen azért nem könnyű annyi betegnek panaszát, terhét elviselni, együtt viselni. A kereszthordozó Krisztus és a hétfájdalmú Szűzanya a példaképem! Este, mikor fáradtan lefekszem, lelkiismeretem megvizsgálásakor ez a kérdés a központi: a szenvedő Jézust, a köny- nyes szemű Szűz Máriát láttad-e beteg testvéreidben? Meg különben is hetvenhárom évem is mindinkább a „fontosra“ irányítja gondolataimat. .. P. Ternay János Sanatorio Colonias 3300 Posadas, Misiones Argentina + Itt Ghánában most én vagyok az egyedüli magyar nővér. Néhány magyar orvos van itt, különben csak a követségen találkozom magyarokkal, oda meg csak a vízumért megyek egyszer öt évben. így hát bizony nem csoda, hogy elfelejtem anyanyelvemet. De a szívgárdisták énekeit még mindig éneklem. Jezsuiták munkájának gyümölcse, amit ők persze nem látnak. Én most már 48 éves vagyok, de nagyon fiatalnak érzem magam, valószínű azért, mert mindig a gyerekekkel foglalkozom. Nagyon szeretek itt Ghánában, s nagy lehetőségem van a hitet terjeszteni. Az új iskolánkban, amely a püspökséghez tartozik s magas a tanulmányi színvonala, az idén (1976) a harmadikos elemistákat tanítottam. 40 tagú osztályom mellett két csoportot készítettem elő első szentáldozásra, az egyiket az iskolában, egy másikat a 80
