Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
plébánián, olyan diákokat, akik az állami iskolába járnak; két külön csoportot pedig bérmálkozásra. Közben mindig van 4-5 nagyobb fiú vagy leány keresztelésre. Hetenként kb. száz fiúnak-lánynak hirdetem az evangéliumot. Ezek 8-21 év között vannak. Itt a hitoktatás kicsit könnyebb, mint a nyugati államokban, mert a gyerekek s az ifjúság még hisz a jó Istenben. Hála a jó Istennek, a nyugati hitetlenség még nem mérgezte meg az ittenieket. Persze itt is vannak problémák: a tudatlanság stb., de ez a hithirdetéssel jár. Sok öröm is van az oktatásban. Éppen az utóbbi hetekben gondoltam, hogy az egyik fiú nem ért meg semmit, de kb. egy hete minden kérdésemre jól felel, így itt is látjuk a Szentlelket működni. Egy másik nagy öröm, ami megint nem az én érdemem, hanem a sok missziós lelkű, imádkozó, önfeláldozó otthoni jó léleké, hogy itt a mi plébániánkon legalább 150-160 gyerek és fiatal olyan pontosan jár az iskolán kívüli hitoktatásra évekig minden héten, pedig a szülők sokszor nem is katolikusok. Máj. 30-án volt 64 első áldozónk. Mi ketten készítettük őket elő a társnőmmel, aki brazíliai Szentiélek-nővér. Jól megértjük egymást. A bérmálkozók jún. 24-én százon felül voltak. Ez a legaktívabb plébánia itt Accrában a fiatalok vallásoktatásában. A püspök nagyon örül neki, és mi is. Még több hitoktatási helyet akarunk átvenni, de az első feladatunk tanítás és ápolás, mert a hitoktatói állás itt nem fizetett, és élni is kell. Különösen az ifjúságot akarjuk elérni, mert erre nagy a szükség, hogy jó vezetésre találjanak. Szentírási elmélkedési és megbeszélési órákat rendezünk. A vallási tudatlanság nagyon nagy, s a fiatalok semmi vagy nem sok segítséget kapnak otthon. Az az öröm, hogy a magyarok támogatják az egyedüli magyar nővért Ghánában, még büszkévé is tesz, sok lelki erőt ad, és a mindig kész missziós szolgálat örömét serkenti. Sr. Magdalene Káró P.O.B. 30 Kaneshie Accra-Ghana, West Africa + A malária miatt a levélírásból semmi sem lett. Mire egy kissé erőhö2 jutottam, siettem visszatérni a rám bízott missziós plébánia területére. Háron hátizsákkal és két kísérővel olyan falvakat látogattam gyalog, ahol három évvel ezelőtt jártam utoljára. Még mindig maradt 17 falu, ahova több mint egy év óta nem tudtam eljutni, öt évvel ezelőtt plébániámnak a Konsi és Bakáli folyó között elterülő részét egy bennszülött paptestvérem vette gondjaiba. Most új munkaterületet vállalt, így ez a rész is újra rám várakozik. Szeretem a rám bízott munkát, csak a jó Isten adjon erőt-egészsé- get hozzá. Hála Istennek meg európai jótevőimnek, az elmúlt napokban sikerült tető alá hoznom plébániám területén a harmadik kápolnát Remélem, novemberben a negyedikre is fölszegezik a bádog hullámlemezeket. Még hatot szeretnék építeni az Inzia és Konsi folyó között, a Bakáli és Konsi között is 11 helyre terveztem be. De az építkezést csak szükséges rossznak tartom. A Szolgálat olvasóinak segítségét elsősorban más téren szeretném kérni, örülnék, ha egy-egy fohásszal segítenétek, hogy a jó Isten támasszon híveim között vezető egyéniségeket, akik távollétemben vállalnák a kápolnák körül csoportosuló keresztény közösségek hitének ápolását. Remélem, hogy imáitok eredményeként missziós hivatások is ébrednek, és lesz, aki egyszer velem megosztja vagy folytatja a vándor lelkipásztor életet. P. Pálinkás István B. P. 7463 Kinshasa 1 + Itt nálunk most »pünkösdi tavasz“ van. Japánt afféle kísérleti nyúlnak használják a külföldi misszionáriusok (az egész világról vagyunk). Mindenféle mozgalom létezik: a pünkösdistáktól a cursillóig, a zentől a francia jellegű équipe-lg; egyéni, vezetett (directed) lelkigyakorlatoktól közösségi szemináriumig (7 hétig tart), Better World Movement-től a Sensitivity course-ig. Vannak gyógyítók, „emlékezetgyógyítók“ (me6 81
